Oldal 171 [171]
OCR
PUSZTINYA saját magamra, figyelni Istenre, figyelni az emberekre — minden egyetlen szóban olvadt össze: szeretni. Az Istenre figyelésnek van egy álomszerű minőségi vonása. Ó, hogy ti ébren vagytok. Tevékenykedtek. Viszont ez egy belsővé vált állapot, amiben ő jön el hozzátok, és megtisztítja szívetek egy kicsiny részét. Kényelembe helyezi magát ott, és mint barát a baráthoz, beszélget veletek. Úgy érzitek, mintha a lábánál ülnétek, miként Mária, figyelve, egyszerűen csak figyelve őt. Olyan ez, mintha Isten eljönne, hogy felkészítsen újra és újra arra, hogy figyeljetek az emberekre. Ebben a pillanatban a Szentlélek belép hatalmas erővel és elánnal, s a bölcsesség és a megkülönböztetés ajándéka egy csapásra mintha a szívből kinövő, óriási, árnyas fává terebélyesedne, arra hívogatva az embereket, hogy leüljenek és megpihenjenek alatta. A figyelem ajándékával együtt bukkan föl a gyógyítás ajándéka, mert testvéretek végighallgatása, amíg szívéből ki nem mondta az utolsó szót is, gyógyító és vigasztaló. Valaki egyszer azt mondta, hogy lehetséges , a figyelem által létre hívni egy személy lelkét". Ez tetszik nekem. Ezen a különös, küzdelmes napon az egyik bennem megszületett szempont az volt, hogy mindezek az ajándékok megkövetelik az ego megsemmisítését. Senki sem erőszakolhatja rá magát a másikra, miközben őrá figyel. Valóban itt az értelem szárnyai összezárulnak, hogy a Szentlélek bontsa ki azokat, mert csakis ő ismeri, hogy az értelmet — ezt az Istentől eredő mérhetetlen adományt — mikor kell felhasználni annak megsegítésére, akire figyelünk. A figyelő személy lényege mindig a mély alázat, a végtelen tisztelet és a mélységes hála Istennek azért, hogy minket választott ki arra, hogy ott figyelhetünk. 170
