Seite 169 [169]
OCR
PUSZTINYA ság elé jarultam (ami egészen mozgásként és vilägossägkent jelent meg), megint álomba merültem! Hirtelen fölriadtam, és magamra figyeltem. Nem tudom, honnan kaptam a kegyelmet, hogy magamra figyeljek, de ezt tettem. Olyan volt, mintha személyiségem minden szegletében fény gyulladna, és tisztán láttam számos dolgot belül, ami szólni akart hozzám, amivel beszédbe akartam elegyedni. Ahogy sor került a párbeszédre, azt tapasztaltam, hogy ez valóban önmagam szeretetének a kegyelme. Képtelenség szeretni felebarátaitokat, ha először nem szeretitek magatokat. Az Úr ezt mondta: , Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. A Szentháromság különös fényességében felfedeztem, hogy jobban kell szeretnem magamat, mint eddig, mert Isten szeret engem. Erre úgy bukkantam rá, hogy magamra figyeltem. A tisztelet, szeretet és Isten imádata növekedett bennem, aki megalkotott, és lakást vett bennem. Felfedeztem azt is, hogy önmagam szeretete tartalmazza Isten szeretetét, aki bennem lakik. Ezek a szeretet-események, mint két fonál a szövőszéken, egyetlen szőttessé fonódtak össze. A vetőfonál és a keresztszál különös és kibogozhatatlan módon összevegyülnek. Majd ott mélységesen ráeszméltem, hogy Krisztus ikonja vagyok. Viszont még többet láttam meg, ráadásul hihetetlenül tisztán. Láttam, hogy Atyám szeretetének és minden javainak örököse vagyok. Láttam, hogy Krisztus húga vagyok, és hogy valóban mindig is a Szentlélek szárnyainak árnyékában járok. Ezek a valóságok érvényesek mindannyiunkra, akik tudjuk, hogyan figyeljünk. A figyelem adománya része a bölcsesség ajándékának, amiért imádkozunk, és amiért én is hevesen imádkoztam abban a pillanatban. 168
