Seite 166 [166]
OCR
MEGÉRINTENI ISTENT akik be kívánunk lépni szívének — az ő szent hegyének — ebbe az új dimenziójába. Ez a felismerés hihetetlen örömöt okozott nekem, amit megosztok veletek. Tanítónkká válva észrevéteti velünk hihetetlen tisztánlátással, hogy a barátainak tekint minket, és barátaiként fog beszélni hozzánk. Igen, minél inkább elmélkedtem azon, hogy védtelen és megbocsátó próbáljak lenni, annál inkább megértettem, hogy mit jelent a Krisztus általi igazi szabadság. Isten szeretete mohó. Azt akarja, hogy a szíve mélyére hatoljunk be. Viszont a szíve kimeríthetetlen. Védtelenségünk azt jelenti, hogy az ő akaratát cselekedjük. Az ő akaratának megtétele annyit tesz, hogy bebocsátkozunk az ő szívébe, ebbe a mohón szerető szívbe, mely meghalt értünk, és amelyet lándzsa vert át. Annyit tesz, hogy megbocsátunk az ellenségeinknek, nagyoknak vagy kicsiknek. Az ő visszatükrözését jelenti. Az ő szerető szívének visszatükrözése abban áll, hogy megbocsátunk mindenkinek, aki a legapróbb módon elszomorít vagy megsebez bennünket. Ezért védtelennek és megbocsátónak lenni ugyanaz, mint szabadnak lenni. Ekkor már nem érint semmi. Valóban Istenben vagyunk, és Isten mibennünk. Alleluja! Ekkor a Szentlélek betölt minket a Szentháromság iránti állandóan növekvő szeretettel. Ekkor értjük meg egy kicsit jobban, miért volt ő is védtelen, és miért bocsátott meg, mert a szív eme viselkedésformáin keresztül a Szeretet vett lakást bennünk. Ha őt követjük, és e két szót szívünkkel fölfogjuk, a védtelenség és megbocsátás betölti majd a Földet.
