Oldal 165 [165]
OCR
PUSZTINYA megbocsátóvá. A szeretet az, ami folyton-folyvást megbocsátásra késztet majd. Ezért elkezdtem elmélkedni a szeretet erején. Felidéztem visszatérésemet a Szentföldre, ahol volt egy találkozásom Krisztussal. Miután megtapasztaltam őt, minden érdeklődésem elszállt aziránt, hogy meglátogassam a helyeket, ahol élt, és amelyeket felkeresett. Ez alkalommal a pusztinyai találkozásom vele más volt. Egyszerűen csak szemléltem a megtestesülését, születését, názáreti életét, tanító éveit, szenvedését. Mintegy hallottam őt nagyon tisztán, ahogyan a kereszt magasából megbocsát minden ellenségének. Majd felcsendült egy hatalmas kórus, mindazok kórusa, akik az ő nyomában jártak, Szent Istvántól, az első vértanútól kezdve Szent Sebestyénig, s emberek egész tömegéig, akik így vagy úgy vértanúhalált haltak, és szüntelen megbocsátottak azoknak, akik bántották őket, és a halálukat okozták. Mármost mindannyian megmenekülhettek volna valamilyen módon. Illatáldozatot mutathattak volna be az isteneknek fejben távol tartva magukat ettől, de egyikük sem tette. Mindnyájan védtelenek voltak. Ők mind a leölésre szánt Bárány nyomában jártak az iránta való szeretetből. Ekkor kezdtem el igazán megérteni mit jelent a védtelenség, mert elkezdtem megérteni, hogy mit jelent a megbocsátás. Az apostolok számára a megbocsátás azt jelenti, hogy Isten igéit testesítsék meg. Annak a parancsnak a megtestesítését jelenti, hogy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket. Tudtam azt is, hogy ezúttal Isten maga fog megtanítani minket ennek a védtelenségnek és megbocsátásnak mélységeire és magasságaira, mivel egyedül ő képes erre. Igen, Isten maga fog tanítani engem és mindannyiunkat, 164
