Oldal 160 [160]
OCR
MEGÉRINTENI ISTENT akik az életünkkel kívánjuk hirdetni az evangéliumot. Hit nélkül képtelenek vagyunk rá. Hinnünk kell Istenben. Hinnünk kell embertársainkban. Csöndesen, lépésről lépésre, teketóriázás és agyalás nélkül el kell merülnünk a bizalomban és a rahagyatkozasban. Itt ez igazan a sziv pillanata és nem az értelemé. Az értelem racionalizálásba kezd, elfordítja arcát a hittől, szeretettől, reménytől, ráhagyatkozástól. Az értelem a háta mögé dugja majd kezét, hogy ne kelljen megérintenie a mártírt, az utcanőt, a vámszedőt. Kevesen mennek oda, ahová senki sem akar elmenni. Ha hiszünk Istenben, hinnünk kell az emberekben is. Még közülünk a leggonoszabb is rendelkezik üdvös jellemvonással. A hit majd nyomára bukkan ennek. Annyira fontos, hogy meglegyen bennünk az egymás iránti hit, bizalom és ráhagyatkozás. Ez a kommunikáció egyetlen módja. Hit nélkül nincs kommunikáció, nincs szeretet, vagy ha lenne is egy kicsinyke szeretet, az remény, bizalom és ráhagyatkozás nélkül ki fog hunyni. Még ha nem is huny ki azonnal, annyira beteg, annyira gyönge és megfáradt lesz, hogy a kommunikáció ugyanúgy siralmassá válik majd. Egyedül a hit képes helyreállítani a kommunikációt. Igen, itt az ideje, hogy bízzunk egymásban. Itt az ideje, hogy visszatérjünk Istenhez, és kérjük, hogy gyógyítsa meg hitbeli hiányosságunkat, egymásba vetett bizalmunk és ráhagyatkozásunk hiányát. Itt a pillanat, itt az óra, hogy Isten felé fordítsuk arcunkat, és kérjük, gyógyítson ki minket abból, hogy félünk a bizalomtél, félünk a ráhagyatkozástól, félünk egymásba vetni hitünket. , Urunk, íme, mindnyájan együtt előtted térdelünk, hozzád folyamodunk, hogy add meg nekünk a hit növekedését. Add, hogy szívünk nyitva álljon előtted. Hogy fejünket 159
