Oldal 156 [156]
OCR
MEGÉRINTENI ISTENT ott. Azért vannak ott, hogy megosszanak belőle. Ez nagyon fontos. A megosztásban kiteszitek a lelketeket, mivel Isten megérintett titeket. A figyelem érintés. A szaglás érintés. Nem akarjuk mindezt másokkal megosztani. De ha nem tesszük, soha nem halljuk meg újra. Amit hallotok, az az Örömhír része, bizonyos értelemben Isten igéje (remélem, ezzel nem vagyok eretnek!). Benne van valami az Úrból, és arra vagytok rendelve, hogy ezt megosszátok. Feltárul előttetek egy szó, és mélyen belül, a csöndes imádságban tudjátok, hogy meg kell osztanotok. Hirtelen räeszmeltek, hogy ezt el kell mondanotok, de nem akarjátok. Így szóltok: Nem akarom! Nem akarom! Nem akarom!" Ha viszont ilyenkor elutasítjátok Istent, ha megtagadjátok, hogy továbbadjatok valamit, ami nektek elmondatott, nem tudtok aludni, nem tudtok enni, semmire sem vagytok képesek. Akárha meghalnátok. Ez a valami ki fog buggyanni, és akkor tudtok megkönnyebbülni. Majdnem olyan, mintha a szót kiszakítanák belőletek. Amennyire tudom, erről szól a prófétálás. Ebben a részben szeretnék megosztani veletek néhány , szót a pusztinyából", amelyeket meghallottam. Az egyik kedvenc képem, amit szeretek használni a keresztény élet leírására, az a kitárt karral álló személy képe. Egyik keze hitben és imádságban megérinti Istent, a másik keze ki van tárva a felebarát szolgálatára. Így formál az ember keresztet magából, megérintve Istent és megérintve a felebarátot. A pusztinyában hozzám érkezett szavak, úgy tűnik, e két téma körül forogtak. 155
