Oldal 150 [150]
OCR
KENÓZIS egészen erre irányul, ez a célja. Ide vezet. Nem önző okból végzik. Nem is azért, hogy ,egyek legyenek Istennel". Túl kell lépnünk az ilyen motiváción, és magunkra kell vállalnunk az emberiség fájdalmát. Hacsak nem tudjuk ezt megtenni, nem leszünk képesek kenózisunk adományát Isten kezébe helyezni. A kenózis, mint minden más, elsősorban a másikért van. Ezek a lépések csak a kezdetet jelentik. Ennek az önkiüresítésnek folytatódnia kell. Az Istennel való kapcsolatot folyamatosan fönn kell tartani. Az emberek fájdalmának, szomorúságának és örömének elhordozását szüntelenül folytatni kell. Ellenkező esetben szünetek és kihagyások lesznek az Istennel való kapcsolatunkban. Ezt nem szabad hagyni, ha egyszer már elindultunk az úton. A haladás kemény lesz, viszont az öröm nem fejezhető ki szavakkal. A pusztinyalakó egy idő után észreveszi majd, hogy ez az oka annak, amiért a pusztinyába érkezett. Balgataggá lesz Istenért, mert Isten balgataggá lett érte. Eljut annak megértésére, hogy Isten balgasága miként lehet valódi bölcsesség. Minden kereszténynek ezt a kenotikus életformát kellene élnie. Senki sem léphet be a megtestesülés misztériumába anélkül, hogy elsőként el ne végezné az én rejtett lehántását. Ezt követi az életre szóló folyamatos lecsupaszodás, önkiüresítés és semmivé válás. Szabadok maradtok, könnyedek, közvetlenek, de különösképpen egyszerűek. , Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű." Az egyszerűség a kenózis igazi lényege. 149
