Oldal 147 [147]
OCR
PUSZTINYA ha megfosztanänak a személyiségünktél, mintha meghaltunk volna. Vannak bizonyos pillanatai a gondolatokkal törtenö imädsägnak — pillanatai az Istennel kôzôs életeteknek —, amikor hirtelen teljes szivetekkel &s lelketekkel, mindazzal, amik vagytok, tényleg úgy is gondoljátok, amit mondotok vagy tesztek. Azokban a pillanatokban lényegében ezt mondjátok: , Vedd értelmemet s akaratomat, Uram, és tisztítsd meg őket." Ilyenkor tényleg így is gondoljátok. Ezek a pillanatok egy percig, egy óráig, egy napig tartanak? Nem tudjátok. Csak azt tudjátok, hogy később értelmetek és akaratotok megtisztulva tér vissza hozzátok. Még inkább éltek. Hogy egy kicsit jobban kifejtsem ezt a pontot, talán ismét használhatnám Sartre példáját. Egyszer megkértek, hogy tartsak előadást Sartre-ról. Készületképpen a beszédhez elkezdtem olvasni néhány munkáját. Nagyon elfáradtam, miközben olvastam. Leültem az ágyra. Így szóltam magamhoz: , Sartre elvezet a nem-létedhez. Hát nem erre hív Krisztus is? Nem erről írnak a misztikusok is? De — mondtam magamnak -, viszont Krisztus csak egy látszólagos tagadáshoz vezet el, ami valójában a hegy csúcsa. Sartre egy olyan semmisséghez vezet el minket, ami tényleg semmi, a gödör alja." Csak annyit mondhatok, hogy értelmünk és akaratunk akkor tisztul meg, ha engedjük, hogy Krisztus átvezessen minket a semmisségen keresztül a hegy csúcsára. Mielőtt ez a pillanat elérkezne, iszonyatos mértékű akarateröt kell tanüsitani imädsägunkban, elvonuläsainkban és visszater&seinkben. Viszont egy ponton értelmünk és akaratunk meg fog tisztulni. Ez nem vicc. Ez valódi harc! Ez a pusztaság. 146
