Oldal 146 [146]
OCR
KENÓZIS filmréteg a kép fölött, melyet ha eltávolítanak, helyreállítja a képet minden élénk színével együtt. Néha így gondolok a kenózisra. Olyan, mintha lehámoznánk egy koszos filmréteget az életünkről, ál-önmagunkat, hogy felfedjük a bőrünk alatt rejlő igazi istengyermekséget. Gyermekek vagyunk, akik gyurmafigurákkal játszanak, melyeket önmagunknak formáltunk a saját szórakozásunkra. Majd, a gyermekekkel ellentétben, imádjuk őket. Javaink így válnak bálványokká. A pusztinyalakó kezeinek mindig üresnek kell lennie. Használ ezt-azt az egészsége, a szükségletei érdekében, hogy segítségére legyen másoknak, de semmi sem tapad az ujjaihoz, értve ezalatt értelme és szíve ujjait. Rettentő nehéz megszabadulni ettől az ,éntől", aki önmagunk lényegének tűnik. Elképzelhetetlen, hogy ezt az ént átadjuk. Mégis meg kell tennünk. Át kell adnunk értelmünket és akaratunkat a dolgok természetes rendjében. Valójában amit teszünk, az az, hogy ätnyüjtjuk ezeket Istennek. Oroszban a csiszzyilisje tisztitötüzet, a bimcsisztyka ruhatisztitöt &s a csisztyij tisztasägot jelent. Mindezek az oroszban közös szötöröl erednek. Úgyhogy valójában azt jelenti: engeditek, hogy Isten megtisztítsa értelmeteket és akaratotokat. Való igaz, hogy már megtisztultunk a keresztségben, de nem mindig vagyunk hűek keresztségi újjászületésünkhöz. A kenózis által Krisztus megtisztítja azokat a Lélek adományai, a megkülönböztetés és a bölcsesség által. Hogyan tisztítja meg Krisztus az értelmünket és a szívünket? Az egyetlen mód, ahogy körül tudom írni, ha azt mondom, hogy úgy tisztíttatnak meg, ha átmegyünk a semmisség valamifajta megtapasztalásán. Amikor elszakadunk értelmünktől és akaratunktól, az olybá tűnik egy ideig, mint145
