Oldal 144 [144]
OCR
KENÓZIS nélkül megnémuljatok? Nem. Azért, hogy az Ige átvegye az irányítást szavaitok fölött. Ez az oka annak, hogy a teljes magányban csöndben vagytok. Ez olyan csönd, amelyben úgyszólván az oltárra helyezitek szavaitokat, azért, hogy többé már ne legyenek saját szavaitok. Szavaitok szülőhelye most már üres. Amikor lelketek összeszedett és csöndes, akkor az emberek körétek fognak gyűlni, amikor beszéltek. Miért van ez? Mert nem ti fogtok beszélni, hanem Isten. Ha szavaim megadják magukat az ő Igéjének, azzal együtt jár a megkülönböztetés adománya, megadatik annak ismerete, hogy kinek-kinek mit mondjunk. Mivel Igéje átveszi az irányítást szavaim fölött, világosság gyúl bennem, mely képessé tesz, hogy lássam a másik szívét, és tudjam, mit mondjak. Amikor átadjuk magunkat Igéjének, a megkülönböztetés adománya szavainkat a helyzethez alkalmazkodóvá fogja tenni. Egyszer együttérzővé, másszor irgalmassá, ismét máskor a lehető legkendőzetlenebbé — a világosság, melyet Igéje magában hordoz, és amit nagy fájdalom árán magamba fogadtam, immár fénysugárként kiárad valaki másra. Ha tetszik, ez a pusztinya egyik karizmája. Gyötrelmes karizma, mert a köztem és a világ összes teremtménye között húzódó különbségek egyike a beszédem, az, hogy szólni tudok. A pusztinyalakónak újra meg kell tanulnia beszélni a szívéből fakadóan, azokat a szavakat kimondani, amelyeket Isten ad neki. Olyan, mintha újra elejéről kellene kezdeni a beszéd tanulását. Így a kenözis az a folyamat, melyen keresztül a novícius sztareccé változik. Nem az életkoron múlik. A fiatalkor bölcsességé válik. Akkor leszel bölcsé, amikor üressé válsz. A világ nehéznek találja az üresség elfogadását. , A természet — mint mondják - irtózik a vákuumtól." Ugyanígy van 143
