Oldal 142 [142]
OCR
KENÓZIS notok. Egy korábbi lelki vezetőm, Paul Hanley Furfey atya egyszer azt mondta nekem: , Catherine, kiváló előadó vagy. Most pedig a szent engedelmesség jegyében parancsolom, hogy felejtsd el az előadásaidat. Emlékezz arra, hogy ami jó bennük, az Istené, a többi a tiéd." Oroszországban ezt neveznék szent indifferenciának. Ha az emberek szentnek mondanak, arcotok sem rebben, és nem ellenkeztek. Ha az emberek azt mondják, hogy ti vagytok az ördög, szintén meg sem rebben az arcotok. A szíveteknek meg kell maradnia békességben mindkét esetben. Ez is a kenózis egy vonása. A félelemmel és az emberi tisztelettel együtt az aggódás is eltűnik. Minden pusztinyalakó nehézségeinek egyike az aggódás. Lehet rossz módon befelé fordulónak lenni, és ez aggódáshoz vezet. A bensővé tétel során Isten jön el hozzátok. A befelé fordulás az, amikor ti magatok azokat a bálványokat szemlélitek, amelyeket oltárra akartok helyezni. Órákat töltötök el ezek szemlélésével, amikor valójában ki kellene őket hajítanotok. A befelé fordulás magatokhoz vezet el titeket, mert veletek kezdődik, és veletek végződik. Másfelől viszont a bensővé tétel Istennel kezdődik, és Istennel végződik. Ahogyan a bensővé tétel növekszik, az aggódás csökken. A kenözis leggyötrelmesebb dimenziöja az, hogy van-e bátorságunk elbeszélni az Úr szavait. ,Nyisd ki a szádat, és én teletöltöm? — mondja az Úr. Ha nem hiszünk abban, hogy ez megtörténhet — vagy nincs meg bennünk a bátorság a beszédre, amikor betöltött minket — jobb, ha befogjuk a szánkat! Egy példa talán segít átadni, mit értek ezalatt. Lehetőségem nyílt előadást tartani a Nemzetközi Homiletikai Társaságnak, annak a társaságnak, mely az Ige megfelelő hirdetésének előmozdításán fáradozik. Egy I4I
