OCR
KENÓZIS rajta. Ámulatba ejtő pillanat, amikor az illető ráébred, hogy Isten kegyelméből mindez gyökeret vert benne. Amikor a magról szóló példabeszédet hallgatjuk, gondoljunk csak Istenre, aki maggá válik Mária méhében. Ő jó mag volt. Gyökerei mélyre ereszkedtek. Ha valaha képessé válunk arra, hogy akárcsak homályosan is megértsük annak misztériumát, hogy Isten magzattá, gyermekké, fiatallá, emberré lesz, elkezdjük fölfogni Isten irántunk való szeretetét. Akkor kezdjük majd megérteni az ürességet — amelynek gyökeret kell vernie bennünk -, a saját akaratunk Istennek való átadásának mélységét. Végezetül felajánlási körmenetben fogunk elé járulni, körmenetünk összetalálkozik majd Istenével, s mi egyek leszünk ővele. Önmagunknak ez a felajánlása, ha és amikor elérkezik, saját szabad akaratunkból kell, hogy fakadjon. Ha elérkezik, mindent meg fog változtatni. lovatűnik a félelem. Noha korábban a pusztinyalakót gyakran gyötörték félelmek, és az ördög ott ólálkodott a pusztinya körül, mostantól fogva ez nem számít, mert a pusztinyalakó tudja, hogy hatalma van az ördög fölött. Ahol jelen van a kenózis, ott nincs félelem. Elég sokat elmélkedtem a félelemről, amikor Harlemben laktam. Vajon Krisztus félt? A Getszemáni kertben minden bizonnyal lett volna rá oka. Ha a bűnt kivéve hasonló volt hozzánk, el sem tudom képzelni, hogy nem félt. Imádkozott, hogy a kehely múljék el tőle, de csak ha ez összhangban van Atyja akaratával. Valamifajta félelmet érzékelhettek itt, és bizonyos módon örvendhettek is ennek. Örvendhettek, mert ő ennyire hasonló hozzánk. Ez jó érzéssel tölt el. Azonban emlékezzünk csak, ugyanazzal a lélegzetvétellel fölkelt, és 139