Seite 134 [134]
OCR
MEGSZABADULÁS KRISZTUSBAN kiveti rátok a hurkot. Itt nagyon óvatosnak kell lennetek. Sohasem szabad semmit sem bármilyen bűntudatból származó elképzelésből vagy bármifajta racionalizálásából tenni. A szabadság az szabadság. Így hát beléptek a sötét éjszakába. Becsatoljátok a biztonsági övet. Ez az a pillanat, amikor valóban és szó szerint összezárjátok az értelem szárnyait, de teljesen. Ekkor keresztül kell mennetek egy fájdalmas folyamaton, ami fájdalmas a keleti embernek is, aki nálatok jobban hozzá van ehhez szokva. Ahogy beléptek ebbe a sötét éjszakába, végbemegy az értelem kiüresedése. Mindenfajta értelemtől megfosztva kell az embernek haladnia. Jóformán azt mondhatjuk, hogy csakis a bolondok (ami néhány angol fordításban őrülteket, elmeháborodottakat, , eszüket vesztett" embereket jelent) sétálnak bele, és nyitják meg magukat szántszándékkal ennek az éjszakának. Van itt egy különös üresség, ami felé az ember halad. Ez nem következik be egyik napról a másikra. Észreveszem, hogy az erőfeszítés egy része a sajátom. Látszólag belekapaszkodom egy aprócska dologba, amiről azt sem tudom, mi az. Segít, hogy összezárjam értelmem szárnyait, és egy kicsit jobban kiüresítseem magam. Keresztes Szent János ezt mondja: , Belevetettem magam a mély szakadékba és megragadtam a prédámat." A pusztinyalakó beleveti magát a mély szakadékba, és nem feltétlenül ragadja meg a prédáját. Viszont mégis beleugrik az ürességbe. Őszintén szólva, ez az egyik legfájdalmasabb. A gondolataitok vagy egyéb más előzetes dolog lecsendesítése nem okoz fájdalmat, viszonylag könnyű. De amikor ez az üresség eluralkodik rajtatok, vagy engeditek, hogy eluralkodjék (nem tudom, épp melyik), akkor egy-két pillanatra látszólag megszűntök létezni. 133
