Seite 133 [133]
OCR
PUSZTINYA A pusztinyába a sötétség is beteszi a lábát. Eddig talán világosságban vagy félhomályban jártam. Nem volt ez anynyira rossz. Meg tudtam különböztetni a dolgokat. (Most a szív szemével és fülével való látásról beszélek.) Hirtelen szembetalálom magamat azzal, amit Keresztes Szent János sötét éjszakának hív. Döntenem kell, hogy szabadon belépek-e a sötétségbe, vagy sem. (A pusztinyalakó általában itt torpan meg a sötétséggel való szembenézés kapcsán.) Ott állok, és szabadon kell megtennem az első lépésemet abba az éjszakába. Ez a lelki vezető ideje, mert ekkor fogan meg a kísértés, hogy elszaladjunk. Ez a mindenféle racionalizálás periódusa. Ez az az időszak, amikor megkísért, hogy a szívem helyett mindent az értelmemen keresztül dolgozzak föl. Számos erő sorakozik fel annak megakadályozására, hogy belépjek abba a sötétségbe. A lelki vezető szerepe fontos itt, mert az előttünk fekvő terület ismeretlen és feltérképezetlen. Ezután Isten kegyelme (a megszabadítás ajándéka) és saját szabad akaratotok (szabadság) által, anélkül, hogy bármilyen módon kényszerítenének, beléptek a sötétségbe. Mit értek azalatt, hogy , saját szabad akaratotok által"? Azt értem alatta, hogy benső félelem nélkül. Nem féltek attól, hogy Isten neheztel rátok. A szabadság itt csatlakozik a hithez, és tudja, hogy Isten sosem neheztel rátok. Jézus mindezt megváltoztatta. Vagy előfordulhat, hogy a kísértés az ellenkező irányban működik. , Itt vagyok a pusztinyában, és azt várják tőlem, hogy itt legyek. Ha nem lépek be ebbe az éjszakába, akkor Isten neheztelni fog rám." Az összezavarodottság mindig az ördögtől ered. Ez utóbbi gondolat látszólag nem korlátozza a szabadságotokat, mégis ezt teszi. A Gonosz már 132
