Oldal 125 [125]
OCR
PUSZTINYA sék. Nagyon szeretett minket, mert megteremtett bennünket. A teremtés gesztusa a szeretet gesztusa. De tudjuk, hogy Isten a teremtésen túl is kiterjesztette szeretete gesztusát. Elküldte Fiát, hogy engesztelő égőáldozattá váljék értünk. Az Úr szenvedő szolgája hídverő és helyreállító volt, mert egy adott ponton rosszra használtuk a szabadságunkat. Ezért Isten szeretete kiterjedt a hatalmas mélységekbe, s ugyanez igaz ajándékaira, a szabad akarat és a szabadság ajándékaira. Nekem keresztényként azt kellene, azt kell és azt fogom választani, amiről Isten akarja, hogy szabadon válasszam, nevezetesen az ő akaratát. Amikor Istennek erről a nekünk adományozott szabadságáról elmélkedtem, megragadott a korlátlansága, hogy van hatalmunk , nemet" és ugyanúgy , igent" mondani Istennek. Minél többet töprengtem rajta, annál inkább megilletődtem, hogy birtokában lehetek ennek a fantasztikus szabadságnak, hogy igent és nemet is mondhatok Istennek. Isten örököse vagyok, Krisztus húga, mivel megkereszteltek az ő halálára és feltámadott életére. Még azelőtt, hogy a gyermeke lettem, valamiképpen már megvolt ez a hatalmam vagy szabadságom, mert a képére és hasonlatosságára teremttettem. Néztem a kezeimet, noha kezeimnek kevés köze van ehhez az egészhez. Néztem a kezeimet, mert a kezek arra valók, hogy megtartsanak, és én valamiképpen a szabadságot tartottam a kezemben. Hosszasan és mereven néztem rájuk, és az éjszaka közepén azon elmélkedtem, hogy mit is tartok kézben. Tudtam, mi a bűn. A bűn valójában az, ha hátat fordítok Istennek, a végleges , nem" az ő szeretetére, önmagam átadása valaki másnak, aki nem Isten. A bűn a szabadságom megbilincselése, még akkor is, ha szabad vagyok a bűnre és arra, hogy kimondjam ezt a nemet. Amikor nemet mond124
