Oldal 111 [111]
OCR
PUSZTINYA A pusztinyalakó egyúttal előre látja, hogy találkozni fog a Sátánnal. Az elején nem sejti, milyen gyakran kerül sor ezekre a találkozásokra. Ez rejtve van előtte. Viszont tudja, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön a Gonosz, hogy megkísértse. A keleti hagyományban a kísértésekre úgy tekintenek, mint mérföldkövekre. Nevetségesnek tűnik iskolai , évfolyamokhoz" hasonlítani őket, de Isten megengedi az ember megkísértését, hogy növekedjen hitben, szeretetben és reményben. Mintha Isten a szeretet iskoláját járatná ki velünk. Reakcióink, és az, ahogyan felülkerekedünk a kísértéseken, melyek kapcsán Isten megengedi, hogy az ördög próbára tegyen bennünket, fokról fokra visznek előre. Az Úr azt akarja, hogy egyedül őbenne bízva növekedjünk az iránta való hitben és szeretetben. Azt akarja, hogy teljesen, egész létünkkel elmerüljünk az ő igéiben: , Bízzatok, mert legyőztem a világot!" , E világ fejedelmének rajtam nincs hatalma", és , Ne félj, te kisded nyáj, én veled vagyok mindennap a világ végéig." Az a szándéka, hogy Szent Pállal együtt tapasztaljuk meg: , elég neked az én kegyelmem”. Mindezt meg akarja tanítani nekünk, ezért engedi, hogy a Sátán, aki a maga sötét és száraz pusztaságában bolyong, eljöjjön a pusztinyalakóhoz az ő pusztaságába. Ezek a kísértések el fognak érkezni mindazoknál, akik bármilyen időtartamra kivonulnak a pusztaságba, vagy akiknek az a hivatása, hogy sok éven keresztül ott lakjanak. A kísértések lehetnek kifinomultak, mint a fa leveleinek suttogása vagy a futóhomok kergetőzése a dűnéken, miként az erdő susogásának Zajai. Vagy érkezhetnek harsányan, mint a prérikutya távoli üvöltése. Jöhetnek hangtalanul, de el fognak érni. S hirtelen a pusztinya félelmetessé válik. Úgy tűnik IIO
