Oldal 110 [110]
OCR
9. fejezet SZEMBENÉZÉS A GONOSSZAL ÉS VÉRTANÚSÁG SS A keleti lelkiség értelmezésében a pusztaság egyúttal a Sátán lakóhelye. Az evangéliumokból tudjuk, hogy ott lakik, és ott kísértette meg magát az Urat. Krisztus három nagy megkísértése a pusztában történt. A pusztaság ezért nagy jelentőségű keresztény lelkiségben. A zsidók negyven éven keresztül vándoroltak a pusztában. Ábrahám meghívást kapott a pusztába a hit zarándokútjára. Nem szükséges megismételnem az összes esetet, amikor a pusztaság említést nyer az Újszövetségben. A sivatagi pusztinyalakó azért vonul ki egy rejtett helyre, hogy egyedül legyen Isten hatalmas csöndjében, hogy megtanulja Isten megismerését úgy, ahogyan Isten föltárja saját magát. Isten föltárja magát a pusztinyalakónak válaszképpen ez utóbbi szeretetére. A pusztinyalakó szegénységben, önátadásban várakozik, abban a tudatban, hogy ő az anawim, a nyolc boldogság valódi lelki szegényeinek egyike. Ez a pusztinyalakó tudja, hogy nemcsak önmagáért él ott, hanem az emberiség egészéért. Megérti, hogy imádságaiban és könnyeiben magával kell hordoznia az emberiséget, és hogy házikója egyúttal az egész emberiség lakóhelye. A pusztinyalakó megérti prófétai hivatását: egyszerűen csak figyel, hogy továbbadhassa, ami megadatik neki. Tudatában van, hogy nincs lakat az ajtaján, csupán egy retesz — az sem ember, hanem a szél ellen. Belátja, hogy meg kell oszzania másokkal azt, amit Krisztustól kapott. Mindez világos számára. 109
