Oldal 109 [109]
OCR
PUSZTINYA hatalmas hozzájárulása a közösséghez, hogy ő a védtelenség, a megbocsátás igazi példája. A pusztinyalakó mintegy élő megbocsátás. Nem lehet megbántani. Edzett, mint az acél, hétszer tisztított, miként a nemes ezüst. A pusztinyában valami történik. A pusztinyalakót a keménység lággyá, a lágyság keménnyé teszt. A pusztinya az Istenben való megnyugvás helye. Az Úr mondja: , Vágj bele szíved befelé irányuló utazásába, és bennem nyugalomra lelsz." Nem az Isten kebelén történő bármiféle misztikus megnyugvásnak kerültök tudatába. Ez csupán maga az egyszerű, merő pihenés. Mi, orosz emigránsok gyakran beszélgettünk erről New Yorkban. Elég keserves időszak volt, amikor először megérkeztünk. Túlhajszoltak és alulfizetettek voltunk. Gyakran vitattuk meg magunk között, hogyan éltük túl. Arra a következtetésre jutottunk, hogy azért éltük túl, mert valóban hittük, hogy Isten a mi megnyugvásunk. Az egyik barátom pontosan így fogalmazott: ,, Túléltük, mert Krisztus volt a párnánk." A pusztinyalakó eljut arra, hogy megtapasztalja ezt a fajta megnyugvást Isten karjaiban. Mindezen viselkedésformák végpontja a béke. A béke az a jel, melyről a jó pusztinyalakó megismerhető. Akár tudatában van neki, akár nem, intenzív béke árad belőle. Annyira békés, hogy már a puszta közelsége is megnyugtat. Békéje köntösként borít be. A pusztinyalakónak nemcsak békéltetőnek, de béketeremtőnek kell lennie. I08
