Seite 108 [108]
OCR
ÁLAPVETŐ LELKISÉG indifferens számára, ha imádságát megszakítják, hogy ideoda hívogassák. Indifferens, mert elmélyült az isteni jelenlét imádságában (a Jézus-imában). Így, miközben lehet, hogy elhagyja a pusztinyát, ott marad, ha értitek mire gondolok. Folyvást a pusztinyában marad. Ez létfontosságú. Az emberek azért mentek a pusztinyába, hogy megtanulják az isteni jelenlét imádságát. Ha szívetekben hordozzátok Istennek ezt a jelenlétét, a pusztinyát hordozzátok a szívetekben, és ekkor vagytok a világ világossága. Ahhoz, hogy elérhető legyen, a pusztinyalakónak ruga/masnak kell lennie. A rugalmasság abból fakad, hogy elkezd az örökkévalóságban és Krisztus szabadságában élni. Nem zaklatja föl semmi önmagával vagy a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Könnyen alkalmazkodik. Soha nem ragaszkodik a formaságokhoz. Mindez a szabadságából ered. Ráébred arra, hogy az Istenre való ráhagyatkozás és az önátadás teljessége valódi szabadság. Egészen másfajta szabadság, mint az, amiről az emberek általában beszélnek. Ez az Istennek való teljes alávetettség szabadsága. A csöndes szív szabadsága, melyet folyamatosan az Istenre és az ő vágyaira gondolás mozgat. Ez annak az embernek a szabadsága, aki minden egyes arcban Isten arcát pillantja meg. Azé az emberé, akit a sértések sem képesek feldühíteni. A pusztinyalakó a gyümölcseiről ismerhető meg. A pusztinya egyik gyümölcse a szabadságból eredő védtelenség. Ha valaki szöges bakanccsal átgázol rajta, megcsókolja az illető lábát, és ezt mondja: , Köszönöm, hogy így bánsz velem, mivel bűnös vagyok." A pusztinyalakó olyan, mint egy gumilabda. Minél cudarabbul bánnak vele, annál keményebben pattan vissza! Nem tudják letörni. A pusztinyalakó egyik 107
