OCR
ÁLAPVETŐ LELKISÉG élő személy egy orosz szemében menedék, fogadó bárki számára. Nem elég azt mondani, hogy , szeretem az emberiséget", mivel a pusztinya egyik fala mindig nyitva áll, és a pusztinyalakó egyszer csak Bangladesben, Indiában vagy Észak-Írországban találhatja magát. Oda megy, ahová Isten vezeti, amikor eljő Isten ideje. Minden egyes atya a keleti egyházban gyakorolta ezt a vendégszeretetet. A vendégszeretetnek abszolútnak kell lennie. Nem elég megosztani a kenyereteket vagy teátokat, kávétokat a látogatóba érkezőkkel, noha ez a felkínált vendégszeretet első fajtája. Amikor valaki betoppan, az első dolog, hogy étellel kínáljátok. Az étel élet. Étel nélkül nem tudunk létezni. Isten ételként jön el közénk. Az ajtónyitás gesztusával majdhogynem egyidejűleg a pusztinyalakó felteszi a kérdést: , Ettél már?" Megoszthatok veled valamit?" Oroszországban azt mondanánk: , Megkínálhatlak azzal, amit Isten a maga irgalmasságában nekem juttatott?" Emlékszem, amikor egyszer édesanyámmal zarándokoltam. Elérkeztünk egy házhoz, ahol a család összes ennivalója egy nagy fekete cipó és némi joghurt volt. Alig-alig futotta a családnak, de amikor beléptünk, elosztották, hogy nekünk is jusson. Akkor is, ha nincs mit adni, egy pohár vizet még mindig fel tudunk kínálni. Úgyhogy a vendégszeretet legelsősorban ilyen gyakorlati jellegű. Azonban az ideál, melyre törekednünk kell, hogy a vendéget a szívünkbe fogadjuk be. Ez derűs belenyugvást jelent abba, hogy olyan látogatók, akiket talán személyesen nem is ismerünk, mindenféle úton-módon megakasztanak. Néhány látogatót kiváltképp azért fogadjatok be, mert taníthatnak nektek valamit. Nagyon fontos, hogy a vendégszeretet kapcsán jelen legyen a derű, egyfajta sugárzó békesség, 105