Oldal 103 [103]
OCR
PUSZTINYA taníts engem magadról." Azért teszi ezt, hogy a közösségnek elvihesse Isten tiszta igéjét. Tudom ám, hogy miről szól ez a feltett kérdés. A , 2udományos típusú" tanulásról kérdeznek. Hadd fogalmazzak így. El tudom képzelni, hogy a pusztinyalakó tanul, miután eljutott egy pontra — s ez egy különleges pont. Némi magyarázatra lesz szükség, mert mindez része a befelé irányuló utazásnak. Olyan ez, mintha tágas pusztaságon kelnétek át, ahol csak itt-ott néhány apró vízgyűjtő lenne elszórva. Folyton épp csak elegendő vizetek van a túléléshez. Viszont már tántorogtok a szomjúságtól. Kezditek érezni a pusztaság súlyát, mivel Isten a pusztaság. Rettentő ernyedtnek érzitek magatokat, és egyre jobban szomjaztok. Áhítoztok Isten vigasztalására, vagy valamifajta érzelmi csavarra és segítségre ácsingóztok. Még nem érkeztetek el oda, hogy magát Istent kívánnátok. Isten útközben fog adni apró vízgyűjtőket, de túlságosan szeret minket ahhoz, hogy hagyjon minket betelni bármilyen mesterséges tápszerrel. A víz a hit. Ahogy mentek vízgyűjtőről vízgyűjtőre, a víz egyre frissebbé válik, és az lesz az érzésetek, hogy most már igazán tudtok haladni. A hit ekkor növekedésnek indul bennetek. Elkezditek felfogni, hogy a hit nem a megértésből ered, hanem Isten ajändeka. Torkotok ätnedvesedik. Az egyes vizgyüjtök vize se nem keserü, se nem sös, hanem friss. Most már fel tudtok állni, noha eddig gyakorlatilag vízgyűjtőtől vízgyűjtőig kúsztatok. Képesek vagytok felegyenesedve lépegetni a következő vízgyűjtőig, mert a hit a Szentlélek kegyelmének, az Atya ajándékának köszönhetően gyarapodott bennetek. Ekkor már mint férfi és nő lépdeltek: felegyenesedve. 102
