Seite 101 [101]
OCR
PUSZTINYA lönösen a lelki szegénységben. Igyekezetiink célja az kell legyen, hogy eljussunk arra a pontra, ahol ,a nekem kell »nem kell nekemme« välik”.7 Ez a szegénység bensővé tételét jelenti, szenvedélyes vágyakozást arra, hogy mindentől megszabaduljunk. Néha ez nem lehetséges. A vágy viszont lehetséges. Beszélünk vágykeresztségről. A szegénységben is létezik , vágykeresztség": szenvedélyes vágyakozás arra, hogy semmihez se ragaszkodjunk, amikor a teljes külső szegénység nem megvalósítható. Az egyik legnehezebb szabaddá válni napi rutinunktól és életvitelünktől. A pusztinyalakó, mint mindenki más, eljuthat oda, hogy nagyon is ragaszkodik napirendjéhez vagy időbeosztásához. Mint mindenkinek, neki is szüksége van időbeosztásra: ideje van az ébredésnek, a takarításnak, a munkának, a kertje gondozásának vagy bármi egyéb teendőjének. Megvannak az imádság órái és így tovább. De amikor egyedül éltek, olyan könnyű ragaszkodni a rutinotokhoz, mindahhoz, amit tesztek vagy elterveztetek. Könynyű sürögni-forogni és azt mondani , Isten ügye lefoglal, burkoltan arra célozva ezzel, hogy ,ne zavarjanak". Nem, a pusztinyalakó az az ember, aki a leghalkabb ajtókopogtatásra is félbehagy mindent, ami a keze ügyében van. Ez a kopogtatás rengeteg mindent jelenthet. Lehet egy kopogtató ember, lehet ugyanakkor, hogy Isten kopogtat. Nem szabad elfelejtenetek, hogy Istenért vonultatok ki oda, és hogy Isten bárki máshoz hasonlóan kopogtathat, és beléphet az ajtótokon. Abban a pillanatban hagyjatok félbe mindent. Elérhetőnek kell lennetek, különösen Isten számára. 7 Pauz EvpokiMov: i. m. 123. 100
