Seite 100 [100]
OCR
ÁLAPVETŐ LELKISÉG A pusztinyalakó mindennapi keresztje az lesz, hogy látja a hit hiányát, különösen a keresztények körében. Minden este hazatér majd zarándoklatáról, melynek során oly csöndben állt, és hátán fogja hordani a mindennapi keresztet. Különleges fájdalma a hit, a szeretet és remény hiányából fog eredni. Felismeri majd, hogy egyik nap hitért kell imádkoznia, a következő napon reményért, utána pedig szeretetért. EI fogja hagyni a pusztinyát napról napra, esetleg a következő hónapban, vagy a rákövetkező évben. Az Istennek tetsző jó alkalomra vár. Azonban előbb vagy utóbb a fal ismét leomlik, és megkezdődik a zarándoklata — a pusztinyalakó különös zarándoklata, mely úgy megy végbe, hogy közben ő csöndben áll. A pusztinyalakó a legnagyobb szegénységre törekszik. Van egy szórakoztató kis történet az atyák szegénységéről. Az egyik szerzetes, név szerint Szerápion, eladta evangéliumoskönyvét, és az árát az éhezőknek adta. Így szólt: , Eladtam magát az igét, mely azt mondja: sAdd el, amid van, és add árát a szegényeknek!«”” Krisztust látom a szegénységben. Ő a szegény helyeken érzi leginkább otthonosan magát. Szereti a kényelmetlen székeket, kedveli a földön alvást. Érdemes föltenni magatoknak a kérdést, hogy pusztinyáitokban otthonosan érezné-e magát vagy sem! Ez nem jelenti azt, hogy a kényelemnek ne lehetne helye nálatok. Nem ez a legfontosabb szempont. Sokkal inkább azon múlik a dolog, hogy teljesen szabadok vagytok-e tőle. Isten örömét leli az egyszerűségben és szegénységben, kü6 A paradicsom könyve. Tematikus apoftegma gyűjtemény I. Sarutlan Kärmelita Növerek, Magyarszék 2020, 157. (ford. Baän Izsäk OSB) 99
