Oldal 99 [99]
OCR
PUSZTINYA egy befelé irányuló utazásba. Ez a fajta utazás sokkal szebb, és sokkal mélyebben kielégít. A pusztinyalakó úgymond ebben a hatalmas, befelé irányuló utazásban vesz részt, Isten tágas terének felfedezésében. A pusztinya valamiképpen mindig is kapcsolatban áll a zarándoklat fogalmával. A pusztinyalakó örök zarándok. Mármost a zarándok nem vihet magával túl nagy csomagot. Ha utazni akartok, nem vihettek magatokkal 40 bőröndöt. Különösen nem, ha a pusztinyalakó utazásáról beszélünk — befelé irányuló, a Szentháromság felé tartó utazásról. Kis csomaggal kell utaznunk, csak kenyeret, sót és vizet vigyünk magunkkal, mozgási szabadságunk szimbólumait. Van egy mondásunk arról, hogy a pusztinyának csak három fala van. A pusztinyalakó úgy él, hogy az egyik fal hiányzik. Isten kedvéért a másodperc töredéke alatt a világ bármely részére képes elragadtatni. Látóhatára végtelen. Elkezdni kapisgálni, mivégre van a pusztinyában. Elkezdi kapisgálni, hogy azért részesült a keresztségben, hogy az Örömhír hírnöke legyen, s hogy szolgálata az egész világnak szól, és nem csak kis falujának vagy apostoli szolgálatának. Krisztus így szól hozzá: , Íme, ez a keresztút. Újra végigkövetjük majd lábam nyomát, nem Palesztínában, hanem az egész világon." Egy napon a negyedik fal végleg leomlik, és a pusztinyalakó megérti majd, hogy az ő hivatása az, hogy , keljen föl és járjon", miközben megáll csöndben! Ez a pusztinya misztériuma. Eljut a kozmosz legtávolabbi szegletébe, miközben csöndben áll. Ez az ő zarándoklata. Mit jelent bejárni a kozmoszt? Azt jelenti, hogy Isten hírnökévé lesz, követve azt, aki őt küldte. A pusztinyalakó Krisztus véres lábnyomába lép, és ezután látja maga körül az emberiség igazi tragédiáját: az istenhit hiányát. 98
