Oldal 98 [98]
OCR
ÁLAPVETŐ LELKISÉG Jó, ha a pusztinyalakó szelídséggel fordul önmaga, mások és Isten egész teremtése felé. Más szóval a pusztinyalakó magatartása egyfajta kozmikus gyöngédség, gyöngédség Isten minden teremtménye iránt. Viszont ez a szelídség és gyöngédség saját magunkkal, a helyes önszeretettel kezdődik. A szelídség jófajta rendezettséghez vezet — rendezettséghez a pusztinyában és a környékén, illetve a fákról és növényekről való gondoskodáshoz. A pusztinyalakót elfogja egy olyanfajta gyöngédség, ami önmagát, a teremtést és mindenki mást úgy szeret, ahogyan Isten szeret mindeneket. Isten azt mondta, hogy amit teremtett, mind nagyon jó, és a pusztinyalakó gyöngéden gondot visel erre a jóságra. Állandóan emlékezzetek arra, hogy a pusztinya célja az, hogy belsővé tegyük. Nem szabad azt gondolnotok, hogy a pusztinya az egyetlen hely, ahol pusztinyalakók lehettek. A keleti hagyomány beszél , belsővé tett monasztikus létformáról", ami azt jelenti, hogy mindenkinek szentháromságos életet kell élnie, bárhol is legyen. Ebben az értelemben a monasztikus létforma mindenkié. Édesapám világi hívő volt. Egész életében egy átlagos férfiember életét élte. Szerette a jó ételeket. Ugyanakkor sokat böjtölt, és rengeteget imádkozott. Belsővé tette a monasztikus létformát, táplálta a családját a Szentírással és a sivatagi atyák írásaival. Hasonlóképpen a pusztinya is a szívünkön múlik, s mindenki előtt nyitva áll. Miként tudjátok, Oroszország elég hatalmas, és mi igencsak szeretjük keresztül-kasul bebarangolni. Így hát zarándoklatainkkal széltében-hosszában bejárjuk. Viszont egy napon az ember eljut arra a belátásra, hogy ez az egész földrajzi tér nem elegendő, hogy nem elégíti ki az ember tér iránti vágyakozását. Ezen a ponton az oroszok belefognak 97
