Oldal 97 [97]
OCR
PUSZTINYA melyet könyvek millióiból sem tudnátok elsajátítani. Ahogy megérintitek a Szentháromságot, felfedezitek, hogy Isten a szeretet, s ennek ismerete olyan tudással jár, amit senki sem vehet el tőletek. A pusztinyába teljes egyszerűséggel, a kisgyermek egyszerűségével léphet be az ember. Itt nem működik semmiféle trükk. Nincs előírt menetrend, se időbeosztás. A pusztinya időtlen. El kell jutnotok annak megértésére, hogy az örökkévalóságból jöttök, és oda tértek majd vissza. Akik állandó jelleggel a pusztinyában élnek, különösképpen is időtlenségben élnek. Aki időtlenségben él, az örökkévalóságban él, és aki az örökkévalóságban él, kapcsolatban áll Istennel, mert erről szól az örökkévalóság. Úgyhogy a pusztinyába egyszerű szívvel léptek be, tudván, hogy az örökkévalóságból jöttök, hogy öröktől fogva benne voltatok Isten elképzelésében, és hogy most is épp ebben vagytok benne. Az egyszerűség mérhetetlen csönddel jár együtt, olyan csönddel, mely szétzúzza az élet és halál közötti szakadékot. A haláltól való nagy félelem fokozatosan eltűnik, s ez lesz az egyszerűség csúcsa, maga a gyermeki egyszerűség. Egy gyermek tökéletes örömmel közelít a halálhoz. Emlékszem egy négy-öt éves kisfiúra, akit elhoztak a nagymamája ravatalozására. Szinte odasuhant a koporsóhoz, megcsókolta a nagymamáját, megsimogatta az arcát, és azt mondta. , Ő, hogy kihűltél! Ne aggódj, nemsokára nagyon, nagyon meleged lesz. Minden felmelegszik." Valaki megkérdezte tőle (ez Oroszországban volt), hogy miért mond ilyeneket: ,Ó — gügyögte —, édesanyám azt mondta, hogy a nagymami Jézushoz megy. Útközben hideg van, de meleg lesz, amikor odaér az ember." Mármost, ez a gyermeki egyszerűség. 96
