OCR
8. fejezet ALAPVETŐ LELKISÉG SS Az elmúlt néhány hónapban majdnem hetente találkozgattam a pusztinyalakók első nemzedékével — olyanokkal, akiknek életre szóló hivatásuk a pusztinya. Arra törekedtem, hogy kötetlen formában megosszam velük a pusztinya lelkiségének néhány jellegzetességét, amit veletek is meg szeretnék osztani. A pusztinyalakó a Szentháromság — az Atya, Fiú, Szentlélek — közvetlen közelében él. Tanúskodnia kell a Szentháromságról. Amikor egy látogató érkezik a pusztinyalakóhoz, így szól: , Béke veled." A pusztinyalakó pedig ezt válaszolja: „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek békéje árnyékoljon be téged." Amikor egy pusztinyalakó elmegy a paphoz, különösen, ha a saját lelkivezetőjét keresi fel, ezt mondja: , Áldj meg, atyám, a Szentháromság nevében." A Szentháromság folyamatos észlelése következtében megfogan bennetek a képesség, hogy figyelmesen szemléljétek Krisztus megtestesülését, és ezáltal beletestesítsétek a saját életetekbe. A pusztinyalakó belemerül a Szentháromságba. Amikor kimondjátok azt a szót, hogy , Isten", szíveteknek a Szentháromság irányába kell kilendülnie. A Szentháromság mozgásban van, mivel Isten örökké teremtő, és a teremtés mozgásban fejeződik ki. Isten világosság, s idővel el fogtok jutni a felismerésre, hogy a Szentháromság a világosságba és az Örök Közösség mozgásába vonz be. Olyasfajta tudással kezditek mindezt felismerni, 95