Oldal 86 [86]
OCR
PUSZTINYA A PIACTÉREN A kontemplatív és az aktív élet nem választhatók szét. , Nemrég az egyik papunk így szólt hozzám: xAzt mondod, hogy mostanság senki sem lehet valódi orosz pusztinyalakó. Senki sem képes követni az orosz pusztinyalakót.x Majd megkérdezte: »Mi van akkor a mi sajât pusztinyalakéinkkal? Hogyan válhatnak a szó igazi értelmében vett pusztinyalakókká?x Ezt válaszoltam neki: Rendben. Nézd, a római katolikus hitnek vagy jobban mondva a latin egyháznak mindenhol megvan a maga története remetékkel. Ha visszamész az apostoli vagy az apostolokat követő időbe, rengeteg embert találsz, akik magányos életformát folytattak. Egy ideig az emberek nem hívták őket remetéknek. Azt hiszem, a magányosak" szót használták rájuk, ami imádságos férfit, imádságos nőt jelentett. Példának okáért ott van Sienai Szent Katalin, aki megítélésünk szerint ilyen magányos életet élt. Azzal kezdte, hogy elsajátította a magányban töltött életet egy lépcsőfeljáró alatt élve, és elfogadva, hogy az anyja elűzte őt. Nos, elég hamar szóltak neki, hogy jobban tenné, ha valamit tevékenykedne. Talán az édesanyja ki akarta házasítani, nem tudom, de szolgáló lett belőle, aki minden házimunkát elvégzett a családja számára, miközben továbbra is »maganyban« élt. Mármost, neki ez az elképzelés nagyon kedvére volt. Úgy értem, az körvonalazódott benne, hogy dolgoznia kell a családjáért és az éjszakát imádságban tölteni. Ezt követően Krisztus beköltözött az életébe. Azt mondta Szent Katalinnak, hogy túl kell lépnie családi otthonán, és ki kell moz" Görögül: anacboréta. Szó szerint visszavonultan élőket jelentett, később pedig a magányosan élő sivatagi remetékre alkalmazták. (4 ford.) 85
