Oldal 77 [77]
OCR
PUSZTINYA aki vagyok, rámosolyog. Mivel itt, 38 év múltán, egy másik országban azt tudatta velem, hogy eredeti hívásom rendjén volt. Türelmesnek kellett lennem, várva, hogy testet öltsön, azért hogy növekedhessek hitben, reményben, szeretetben. Mivel ennek az apostoli szolgálatnak, ennek a piactéri pusztinyának az arculata pontosan olyan volt, mint amilyenre — úgy gondoltam - eredetileg is meghívást kaptam az Úrban, és amilyenről akkor álmodtam, amikor a torontói Portland Streetre mentem. Azért mentem oda, hogy örökké (legalábbis úgy gondoltam) ebben a modern , Názáretben" éljek, de az Úr másképp rendelkezett. Mégis most, 38 évvel később arra kérte az ő és az én lelki gyermekeimnek egy csoportját, hogy Názáretté váljanak a piactéren. Azt láttam, hogy ami egykor az én álmom volt, most ezen új apostoli szolgálat arculatává fog válni. Igen, Názáret-arculatú lenne ez az apostoli szolgálat! Názáret, ahol Krisztus a rejtett életét töltötte. Názáret, ahol a napok egyhangúak és átlagosak, ahonnan semmi látványos eredmény nem származik, csupán asztalok és székek. Názáret, ahol Isten Fia egyszerűen csak Mária és József fia volt minden körülöttük élő számára. Názáret, ahol ő, miként egykor majd mi is, Mária és József társaságában élt. Tőlük fogjuk eltanulni a szív csöndjét. Názáret, egy aprócska falu Galileában, ahol Krisztus előkészült arra, hogy belépjen a pusztaságba, már maga valamiféle pusztaságnak számított. Ez a ház mostantól magára kellene öltse Názáret arculatát. Felerősítené a hétköznapiságát és egyszerűségét, továbbá türelemmel viseltetnének azon emberek iránt, akik nem értenék, miért Zeljesítenek oly keveset. El kellene fogadják a tényt, hogy az emberek azt fogják mondani róluk, amit mások Jézusról mondtak: , Jöhet valami jó Názáretből?" 76
