Oldal 75 [75]
OCR
PUSZTINYA vüli tapasztalatként ért engem és a jelenlévőket. Pünkösdi tapasztalatként. Egyikünk sem kételkedett abban, hogy mindez a Szentlélektől jött. Úgy érkezett, mint a szélvész, miként a tüzes lángnyelvek. Csöndünk minőségében ott volt a tisztelet, a lenyűgözöttség, a félelem és némi zavarodottság. Ugyanakkor a szívünk figyelt, és furcsa módon tudtuk, hogy ez a válasz. Elkezdtük megvitatni a részleteket. Mit is jelent ez? Hová vezet majd? Milyen változásokkal fog járni, ha egyáltalán jár valamivel? A válaszok lassan, fájdalmasan, de világos módon születtek meg. Mindez az egymással való kapcsolataik elmélyítését jelentené. Arra kapnának meghívást, hogy nagyon szoros szeretetközösséget alakítsanak ki maguk között. Mintegy folyamatosan Istenre mutató nyíllá válnának, erőforrássá, rejtett, hathatós segítséggé a Madonna Háza összes többi apostoli szolgálata és mindazok számára, akik között élnek. Szükségessé válik, hogy egyfajta új, bámulatos nyitottság jöjjön létre közöttük. Idővel úrrá kellene lenniük azon a félelmen, hogy feltárják egymásnak a gyöngeségeiket. Lemeztelenítve meg kellene állniuk egymás előtt, mert arra kaptak meghívást, hogy kövessék a mezítelen Krisztust. Semmi sem változna, és minden megváltozna. Folytatnák az elmerülést a találkozók és kapcsolatok útvesztőiben, egyre mélyebbre ásva magukat a világi társadalomba. Folytatnák a fontos, de egyhangú apostoli szolgálatot, a menekültszolgálatokkal, az egyenlő lakhatási esélyekkel, a mintavárosokkal és a többi effélével való foglalatoskodást. Viszont minden mélyen megváltozna. Azt jelentené, hogy házi pusztinyájukban lakva három ember csöndben megáll Isten előtt, hogy az emberekkel együtt járjon. Házuk 74
