Oldal 72 [72]
OCR
HOGYAN KÖZELÍTSÜNK A PUSZTINYÁHOZ? ságos élet Istennel. Belépsz Istenbe, és Isten belép hozzád, s az egység állandósul. Azon a napon, amikor megkereszteltek, apró lábaim megtették az első lépést az Istennel való egység felé, amelyért megszülettem. Végigjárhatom az életemet úgy, hogy soha nem emlékszem erre. Az ilyen élet boldogtalan és sivár lenne. De bármi is történjék velem, ha emlékszem arra, hogy azért létezem, hogy Istennel egyesüljek, és hogy Istennel minden egyes percben egységben vagyok, csak annyit kell tennem, hogy erre gondolok. Valójában akkor nem is kell rágondolnom. Az ő arca mindig előttem lebeg. Ez az, amit a pusztinyáinkban lévő ikon kifejez — Isten arcát. Az ikon, legyen az a mi Urunk vagy az Istenanya ikonja, olyan, mint egy folyosó, amelyen áthaladok. Lassan széthasad a fátyol, mely elválaszt Istentől, és elkezdem látni az Úr körvonalait és vonásait, aki akkor tárul majd föl teljesen nekem, amikor meghalok. Hát így kellene közelítenetek a pusztinyához, nagy békességgel, előre várva az Úrral való randevútokat. Ha fel kellene vázolni egy rövid listát számotokra egyfajta útmutatóként az első pusztinyai elvonuláshoz, valahogy így nézne ki: r. A pusztinya az a hely, ahol Krisztussal fogtok találkozni örömteli magányban. 2. Nincs mitől félni, mert Krisztus a tökéletes szeretet, és a tökéletes szeretet elűz minden félelmet. 3. A pusztinya az imádság háza, ahová azért léptek be, hogy egyedül legyetek Istennel. 4. Ne vigyetek semmilyen könyvet magatokkal, mert a pusztinyában az egyetlen olvasni való könyv a Biblia. Ez ott fog várni rátok. 71
