Oldal 63 [63]
OCR
PUSZTINYA A pusztinyäban élő nyugatiak bűntudatot érezhetnek amiatt, mert ők nem a , közösség részei". Ilyesféle kérdés sohasem szokott beférkőzni az elmémbe. Ha egy orosz ember pusztinyát épít egy falu mellett, automatikusan tudja, hogy ő része a falunak. Nem kell neki megmondani, hogy ő mostantól része a közösségnek. A közösség részének lenni nem földrajzi elhelyezkedés kérdése. Ha a lelki vezetőtök azt mondja, hogy töltsetek három napot a pusztinyában, akkor töltsetek ott három napot. Ha úgy véli, hogy töltsetek ott négyet, töltsetek el négyet. Ha úgy gondolja, hogy ki kéne jönnötök a pusztinyából egy időre, gyertek ki. Bárhol, ahol az engedelmességet gyakoroljátok, a közösség része vagytok. Nem attól függ, hogy a pusztinyán kívül vagy belül vagytok-e. Ennek az , el vagyok vágva a közösségtől" bűntudatérzésnek az egyik legfőbb oka szerintem a teljesítmény nyugati felfogásából származik. A nyugat a teljesítményéért tartja magát értékesnek. Papok, apácák és világiak belsőleg az alapján értékelik magukat, hogy milyen ze/jesítményre képesek. Különösen a papok nem veszik észre, hogy a jelenlétük elegendő. Gyakran mondom plébánián dolgozó papoknak, hogy az egyik legnagyobb dolog, amit , tehetnek" az az, ha egyszerűen körbesétálnak a környékükön, és jelen vannak az emberek számára. De ha nem tesznek valamit, azt érzik, hogy eltékozolják az életüket. A pusztinyalakó esetében is előfordul, hogy képtelenek vagyunk felismerni, hogy egy olyan valaki jelenléte, aki szereti az Istent, elegendő, hogy másra nincs szükség. Ez nem azt jelenti, hogy a pusztinyalakó támogatása bizonyos meghatározott módokon ne lehetne segítség a közösség számára. Viszont azt jelenti, hogy bárkinek tökéletesen békével 62
