Oldal 59 [59]
OCR
PUSZTINYA A pusztinya soha nem válhat egyszerűen az alvás, kikapcsolödäs, „Eletritmusvältäs” üdülöhelyeve. A pusztinya szent hely, annyira szent, hogy aki belep oda, annak bele kell borzongania. Nem olyan hely, ahová be lehet ugrani egy teára vagy kávéra! Nem étkező- vagy alvóhely. Isten helye, és az egyetlen, aki ott alhat vagy ott étkezhet, az a pusztinyalakó vagy tanítványa vagy pusztinyalakó-társa. Másra ne használják. Megszakad a szívem, amikor a pusztinyaépületeket bármilyen más célra kell használnunk. Talán túl érzékeny vagyok e tekintetben. A papok döntsék el, hogy ki menjen a pusztinyába. Aki oda bevonul, legyen mindig őszinte a motivációival kapcsolatban, és ne azért vonuljon be, hogy egyszerűen egy jót aludjon vagy egy napra távol legyen az élet feszültségeitől. Azért vonuljon be oda, hogy belépjen Isten hatalmas csöndjébe, és hogy imádkozzék. Ha valaki bármilyen más szándékkal lép be, bármennyire jól indokolja meg azt, a pusztinya nem áldássá válik számára, hanem akár átokká is válhat. A papok imádkozzanak sokat, hogy képesek legyen megkülönböztetni, kinek kell a pusztinyába vonulnia. Ily módon a nyugati pusztinya jelensége lassan önmagát fogja kibontakoztatni. Ahogyan apostoli szolgálatunk növekedik bölcsességben és kegyelemben, talán küldetnek hozzánk olyan emberek, akik valóban olyan közel kívánnak élni az orosz ideálhoz, amennyire csak lehetséges. Másfelől előfordulhat, hogy ez az ideál már a múlté. Talán az ilyen emberek már soha nem térnek vissza. Talán másfajta pusztinya jön majd létre. Még túl korai ezt kijelenteni. De azt hiszem, hogy ez az éhség Isten csöndjére, a csöndes léleknek ez a passzivitása vissza fog térni. Hiszem, hogy lesznek majd olyanok, akik felismerik, hogy azáltal tudják 58
