Oldal 58 [58]
OCR
A NYUGATI PUSZTINYALAKO El tudok képzelni világi férfiakat és nőket, akik teljes egészében magukévá teszik a pusztinyalakó hivatását, és talán csak a vasárnapi misére jönnek le a Madonna Házába. A hét többi részében pusztinyáikban maradnak. Szeretném úgy látni őket, mint akik valami kézimunkával foglalkoznak, vagy esetleg egy kicsiny veteményeskerttel. Ez azonban másodlagos és lényegtelen. Ezek az emberek a magány és Isten csöndjének nagy szerelmesei lesznek. Azoknak, akik ilyen állandó jelleggel a pusztinyában élnek, szükségük lesz több könyvre a Biblián kívül, de úgy gondolom, legalább egy évet kizárólag a Bibliával kell majd eltölteniük. Mások hajlani fognak arra, hogy még inkább aktív-kontemplatív életet éljenek, a világnak rájuk is szüksége van. De remélem, hogy lesznek néhányan, akik teljesen belemerülnek majd Isten csöndjébe és az imádságba. Szerintem lesznek ilyenek. Isten támaszt majd belőlük, mert a világnak oly elképesztően szüksége van rájuk is. Látod, mennyire elveszem ebben a pusztinya kibontakozásáról szóló beszédben! A pusztinyának olyan hellyé kellene válnia, ahol a lélek zajai teljesen lecsillapodnak, ahol az értelem is elnémul, és ahol az Isten csöndjére való hatalmas figyelem kap teret. Remélem, hogy a modern kori pusztinyalakók nagy szegénységben élő férfiak és nők lesznek, akik ruhatárukat a legszükségesebbekre szorítják majd vissza. Ismételten jelenleg nem akarok semmilyen szabályt lefektetni. Akik egy vagy két napra jönnek a pusztinyába, hadd imádkozzanak és böjtöljenek annyit, amennyit egészségük és életkoruk megenged. Ha lehetséges, legyen kemény ágyuk, ha betegek, egy matrac megengedhető. 57
