Oldal 57 [57]
OCR
PUSZTINYA A várakozás hosszú, zavarba ejtő, fájdalmas idő. Most viszont erre van szükség, és azt érzem, hogy a közösség tagjai csalódnának bennem, ha nem várnék. A valódi pusztinya átültetése modern pusztinyaként azzal fog járni, hogy lassanként Isten vezet majd el minket a válaszokhoz, hogy ezek a pusztinyák miként és milyen irányba fejlődjenek. Pillanatnyilag tagadhatatlan, hogy a Madonna Háza pusztinyái már sok papot, apácát és világit segítettek hozzá ahhoz, hogy rátaláljanak Istenhez vezető útjukra, hogy jobban megismerjék őt, és megtalálják az erőt ahhoz, hogy akaratát nagyobb szeretettel és hűséggel végezzék. Minden évben újabb pusztinyákat létesítünk, és nem látszik, hogy ez bármikor is véget érne. A pusztinyáról szóló elképzelés a szívemben kettős. Látok embereket — talán papokat is —, akik eljönnek a pusztinyába, hogy ott maradjanak akár egy vagy több évig. Egyúttal előre látom, amint a valódi pusztinya eredeti ötlete a pusztaságban élő emberről az oroszországihoz hasonlóan itt, nálunk is tényleg megvalósul. Mivel szükségünk van olyanokra, akik Isten csöndjében maradnak, és nem vonja el a figyelmüket ezernyi belső zaj vagy a rájuk nehezedő elvárások — nem feltétlenül teljesen rossz elvárások, de nem is teljesen jók. Ezeknek a csöndben élőknek, akik igazán imádkozni fognak, az egész emberiség ott lesz majd a pusztinyájukban. Lelki vezetést fognak végezni, és leveleket írnak, de lassan, megfontoltan, az Isten és a köztük lévő titkos csöndben. Talán tévedek, de úgy vélem, lesznek ilyen személyek. Távlelkivezetővé válnak. A vezetésre vágyók pedig szintén el fognak jönni, és kopogtatnak majd ajtaikon. 56
