Oldal 46 [46]
OCR
A PUSZTINYA KEZDETEI A MADONNA HÁZÁBAN Különös, hogy a tegnap emléke mennyire a ma valóságává vált abban a pillanatban. Felgyalogoltam a házhoz, kinyitottam az ajtót, és beléptem. Egyszerű parasztház volt egy nagyszobával, magától értetődően ez volt a családi konyha, mellette egy másik szobával. Volt benne egy kicsi lépcsőfeljáró, ami a második emeleten lévő három apró hálószobához vezetett. Lassan ismét leereszkedtem a lépcsőn, és kimentem, majd visszatértem, leültem az általam nyitva hagyott bejárati ajtó kicsiny lépcsőfokaira, és nézegettem egyszer befelé a házba, másszor kifelé. Hosszú időt tölthettem el ott, mert valóban szembesülnöm kellett azzal, ami számomra veszélyzónát jelentett: nem fizikai, hanem lelki veszélyt, hiszen — az ég szerelmére — miről is álmodoztam, amikor ezt a parasztházat pusztinyává akartam változtatni? Igazi lelki téma volt, amivel birkóztam — mélyen lelki. Egy másik ország, egy másik civilizáció, egy másféle háttér gyümölcsét készültem elhozni erre az új földre! Ki érthetné meg ezt? Hogyan tudnám megmutatni nekik? Hosszú időt tölthettem ott, mert hirtelen észrevettem, hogy a nap lenyugvóban van a hegyek és az erdők mögött. Úgyhogy fölkeltem, becsuktam a bejárati ajtót, és lassan lefelé irányítottam a lépteimet a benőtt ösvényen az országúthoz, ahol az autómat hagytam. Visszatértem a Madonna Házába, telve csodálattal, némi félelemmel és figyelmes szívvel, mert minden kétséget kizáróan ekkor jött el az Istenre figyelés ideje. Napok, hetek és hónapok teltek-múltak, én pedig tovább imádkoztam és figyeltem. Majd egy napon úgy éreztem, fel kell hoznom ezt a Madonna Háza-család előtt, mert igen világossá vált számomra, hogy Isten akarja, hogy egy 45
