Oldal 43 [43]
OCR
4. fejezet A PUSZTINYA KEZDETEI A MADONNA HÁZÁBAN SS Miután elhagytam Oroszországot, évekig azt gondoltam, hogy a pusztinyával (abban az értelemben, ahogyan épp az imént írtam róla) lehetetlen kísérletezni Nyugaton, nem is beszélve a megvalósításáról. Ami a személyes életemet illeti, a csönd és a magány utáni vágyam nem múlt el pusztán attól, hogy átszeltem az óceánt. Az új világban töltött életem legelső pillanatától fogva a magam módján kerestem a csöndet és a magányt. Keresésem javarészt abban öltött testet, hogy rendházakba jártam személyes lelkigyakorlatokra. Megérkeztem, és a szokásos nyájasság után bezárkóztam a szobámba. Az időm a szoba és a kápolna között oszlott meg. Ritkán esett meg, hogy ilyesmire ki tudtam szakadni egy hétvégére vagy egy vasárnapra. Családom volt, később pedig az apostoli szolgálat munkája, amiről gondoskodnom kellett. De még az idő tájt is, amikor a saját apostolkodó hivatásom kérdése szüntelenül nyomasztott, már akkor erről kezdtem gondolkodni, vagy hogy úgy mondjam, , feltámadt" a népem köréből származó pusztinyának ez a régi ötlete. Azon töprengtem, vajon lehetséges lenne-e beletestesíteni ebbe a nyugati, amerikai, technológiavezérelt társadalomba. A Bibliához folyamodtam. Bárhol nyitottam ki, mindig ezekre a szavakra bukkantam: , Kelj föl— menj! Add el mindened. Add közvetlenül, személyesen a szegényeknek." 42
