Oldal 32 [32]
OCR
3. fejezet A KELETI PUSZTINYALAKÓ SS Kik voltak ezek az orosz férfiak és nők, és miért vonultak ki ,a pusztaságba", a pusztinyäba? Már elmagyaráztam, legalábbis megpróbáltam, hogy kik voltak ők, azaz hogy a társadalom összes rétegéből jöttek — a nemességből, a kereskedők, a földművesek közül, a középosztályból. Aminek viszont most fel kell keltenie az érdeklődésünket, az az, hogy belsőleg milyenek voltak. Kik voltak ők lelkileg? Olyanok, akik szívükben epedtek azért, hogy egyedül legyenek Istennel és az ő mérhetetlen csöndjével. Miért epedtek azért a csöndért, magányért? Önmaguk miatt? Nem. Az ilyen remete a keleti lelkiség szerint másokért vonult a pusztinyába. Égő áldozatként felajánlotta magát, áldozattá lett másokért. Isten csöndjének hegye — melyet az ő titokzatos jelenlétének felhője borított be — ámulatba ejtő, egyúttal szerető módon hívogatta eme leendő pusztinyalakókat. Pusztinyába vonulni annyit tesz, mint figyelni Istenre. Azt jelenti, hogy belépünk a kenőzisba — az önkiüresítésbe. Valójában ez egy ámulatba ejtő hegy csúcsának megmászásása, ahol Isten lakozik a maga melengető csöndjében. Azt is jelenti, hogy megismerjük, , milyen félelmetes az élő Isten kezébe hullani", ugyanakkor micsoda megkönynyebbülés, mily örömteli és mennyire vonzó! Tulajdonképpen olyan vonzó, hogy a lélek nem is tud ellenállni neki. 3I
