Seite 30 [30]
OCR
PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ megkérdezte: , Miért választottad a félkegyelműeknek vagy elmeháborodottaknak ezt a hivatását?" Péter így válaszolt: , Engesztelek azokért, akik Krisztust bolondnak tartották életében és a rákövetkező évszázadokban." Búcsúcsókot váltottak, és Péter eltűnt. Édesapám soha többé nem látta viszont. Péter a jurogyivijek közé tartozott. Ezek az emberek a szegényekkel éltek, és maguk is nincstelenek voltak, alamizsnáért koldultak a templomok bejáratainál és az utcasarkokon. Böjtöltek. Azt is mondhatja valaki, hogy egymás mellé állíthatók a pusztinyalakókkal, mivel ők is, noha nyomorúságos szegénységben, de egyedül éltek, imádkoztak és hallgattak. De az ő hivatásuk arról szólt, hogy tanúskodjanak a ,kereszt balgaságáról". Mivel az emberek továbbra is bolondnak tartják Istent, a jurogyivijek úgy érzik, hogy folyamatos hivatásuk a szegénység, engesztelés és imádság — mint a pusztinyalakónak, ám tőle különböző módon. Aztán léteztek a zarándokok, akik folyamatosan keresztül-kasul szelték Oroszországot, a szívükben hordozva pusztinyájukat: fák alatt aludtak, szénapadlásokon, bárhol, ahol megengedték nekik. Szegény, alamizsnakéregető emberek voltak, akik állandóan imádkoztak az egész világért. Ezek a lelki hagyományok még mindig folytatódnak. Amikor 1967-ben Rómában voltam a Világiak Nemzetközi Kongresszusán, lehetőségem nyílt fordítani négy orosz teológusnak. Nem beszéltek se franciául, se angolul, úgyhogy oda-vissza kellett fordítanom nekik. Igen jól összeismerkedtünk. Megkérdeztem őket: , Az oroszok még mindig zarándokolnak"" Csak meredtek rám, és azt mondták: , Úgy véled a kommunizmus képes megállítani a zarándoklást Oroszországban?" Úgy éreztem, 29
