Seite 28 [28]
OCR
PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ pusztinyát építhettek maguknak, vagy építtethettek maguknak, ha éppen nőkről volt szó. Akár arra is kaphattak engedélyt, hogy elmenjenek, és pusztaságot találjanak maguknak. Ebben a helyzetben, lehet, hogy elzarándokoltak egy szent helyre, ott imádkoztak, és némi ösztönzést nyertek arról, hová menjenek. Másfelől lehet, hogy csak egyszerűen, imádságos módon keresztülkasul bolyongtak, amíg helyet nem találtak maguknak. Igen, a pusztinyalakóknak vagy a pusztaságban letelepedőknek — sztareceknek és sztaricáknak, ahogy Oroszországban őket hívjuk — számos válfaja volt. A nők kisebbségben voltak, ők általában idős korukban kezdték a pusztinyai tartózkodást. Létezik egy másik hivatás Oroszországban, mely némiképp hasonlít a pusztinyalakókéra: a jurogyivijeké. Ez a szó annyit tesz: , Krisztusért balgatagok". Édesapámnak volt egy barátja, aki közéjük tartozott. Péternek hívták, jó családba született, nemesi származású, egy orosz család legidősebb fia. Olyasvalaki, akit Amerikában milliomosnak neveznek. Rengeteg aranya és ezüstje lapult a bankban, és földbirtoka volt. Egy nap eljött édesapámhoz, és ezt mondta: „Teodör, olvasom az evangéliumokat, és mint annyian előttem, elhatároztam, hogy szó szerint veszem őket." Apám csak figyelt. Ő folytatta: , Összeszedem mindenemet. Szántóföldjeimet és birtokomat a családomra hagyom, de a bankban lévő pénzemet szó szerint arany- és ezüstpénzre fogom váltani." Így is tett, és édesapám kísérte őt az egész ügylet során. Az idő tájt nem léteztek teherautók. Kétlovas szekerek voltak csak. Édesapám úgy mesélte, hogy Péteré nagy volt, talán egy egy- vagy másfél tonnás teherautónak megfelelő. Meg volt rakva zsákokkal, a zsákokban arannyal és ezüst27
