Oldal 23 [23]
OCR
2. fejezet PUSZTINYA ÉS PUSZTINYALAKÓ SS Miközben szilárdan hiszem, hogy a csönd és a magány mindenekelőtt az értelem és a szív hozzáállásán múlik, már jó ideje azt érzem, hogy ennél többet kellene tennünk. Nem elég elkötelezett és odaadó életet élni, miként azt sok szerzetesrend teszi. Minden egyes kereszténynek többet kell tennie — akár fogadalmas, akár nem fogadalmas -, bärhol is legyen, bárki is legyen! Mert drámai évszázad a miénk, ahol az emberek óriási döntésekkel néznek szembe, amelyek a legerősebbek lelkét is megrázzák. Ugyanakkor ez a korszak a neurózisok, a szorongás, a félelmek, a pszichoterápia, a nyugtatók és kedélyállapot-javítók kora — mindegyik annak a szimbóluma, ahogyan az ember vágyik arra, hogy elmeneküljön a valóságtól, a felelősségtől és a döntéshozataltól. Most a pozíció, a gazdagság és a hatalom bálványimádásának korszakát éljük. Ezek a bálványok az ősiekhez hasonlóan ugyanúgy uralják a terepet: tömzsik és kövérek. Az első parancsolat ismét kettétörve hever a porban. A háborúk felhői — egy megsemmisülést és mérhetetlen pusztítást hozó, elképesztő háborúé — sötéten és vészjóslón egyre közelednek. Gyászindulószerű szimfóniák vesznek körül, és nem hagynak nyugtot. Mi a válasz minderre a sötétségre, mely oly nyomasztóan telepszik ránk?" Mik a válaszok mindezekre a félelmekre, melyek sötétbe borítják a déli verőfényt? Mi a válasz az Isten 22
