Seite 21 [21]
OCR
PUSZTINYA Elsőként fogadjuk el saját szívünk magányát. Az imádság, miként a csönd is olyan, mint egy befelé irányuló utazás, csakúgy, mint minden, a Szentlélekben megtett zarándoklat. Befelé kell utaznom ahhoz, hogy találkozzam a bennem lakozó Szentháromság Egyistennel. Hogy mindezeket mondom, talán furcsának hat egy könyv első fejezetében, ami, mint később látható lesz, a pusztaság tapasztalatával foglalkozik. Életbevágóan fontos viszont az elején hangsúlyozni, hogy nincs szükség rönkházikóra, kunyhóra vagy kis házra ahhoz, hogy imádságos életet éljünk. Az imádság benső. A kunyhó, a rönkházikó, a kápolna az emberi szív, amelyben meg kell tanulnunk, hogyan imádkozzunk. A magány néha segíti az imádságot, és egyes sajátos hivatások számára az imádság bölcsője, sőt hathatós imádság. De az átlag kereszténynek nincs szüksége földrajzi helyre az imädsäghoz. Tévedés azt gondolni, hogy magány kell ahhoz, hogy imádkozzam. Az imádság szeretetkapcsolat Isten és ember között. A házasoknak nincs szükségük hálószobára, hogy szerelmeskedjenek. Bárhol lehet , szerelmeskedni", s ez nem feltétlenül és rögtön azt jelenti, amire az emberek gondolnak! Szerelmeskedni jelentheti azt is, hogy egymás szemébe nézünk. Jelentheti azt is, hogy szorosan fogjuk egymás kezét. Jelenti azt, hogy tudatában vagyunk egymásnak egy tömeg közepén. Ugyanígy van az imádsággal. A szerelmes szív intenzív nyugalmában az egész személy kifeszül a kedvese irányába, és szavak — egyszerű, kedves, gyöngéd szavak — törnek elő, hallható és nem hallható módon, a helyzettől függően. Mégis jó, ha időszakonként részünk van magányban. Ebben a könyvben emellett érvelek. Jó összeszedni magunkat, 20
