Oldal 17 [17]
OCR
PUSZTINYA válnak számunkra, ha a hangok számunkra Isten üzenetei és irántunk való érdeklődése. Amikor eltelünk saját magunkkal, magunk mögött hagyjuk a csöndet. Amikor ismételgetjük azokat a bensőséges szavakat, amelyeket Isten hagyott hátra bennünk, csöndünk zavartalan marad. A csönd tevékeny szeretetbe ágyazott igazság. Válaszol annak, aki kér. De csak világossággal teli szavakat szabad adnia. A csönd vagy arra késztet, hogy önmagunkat adjuk át, vagy fukarsággá és kapzsisággá válik, amelyben saját magunknak tartjuk fenn önmagunkat. Az Írás azt mondja, hogy minden egyes kimondott szóról számot kell majd adnunk. Talán azokkal a szavakkal is el kell majd számolnunk, melyeket nem mondtunk ki, pedig kellett volna! Pusztaságok, csönd, magány. A léleknek, aki észreveszi, milyen mérhetetlenül szüksége van mindháromra, lehetőségek tárulnak föl a világ összes megapoliszának zsúfoltsága közepette. De hogyan lehet tényleg elérni az ilyen magányt? Azzaz, ha csöndben megállunk. Állj meg csöndben, és hagyd szertefoszlani drámai korunk halálos nyugtalanságát, mint viseltes, koszos köpenyt, miként az is. Erre a nyugtalanságra úgy tekintettek egykoron, mint a holnap varázsszőnyegére, de most látjuk, hogy mi is valójában: menekülés önmagunktól, elfordulás attól a belső utazástól, melyet mindenkinek meg kell tennie, hogy találkozzék a lelke mélyén lakozó Istennel. Állj meg csöndben, és nézz a mélyére életed motivációinak! Olyanok, amikre a szentség valódi alapjait rá lehet építeni" Mert az ember bizony arra született, hogy szentté váljon — az értünk meghalt Szeretet szerelmesévé! Csak egyetlen tragédia létezik: ha nem vagyunk szentek. Ha az életnek ezek a motivációi nem olyanok, amelyekre a szentI6
