Oldal 16 [16]
OCR
CSÖND - PUSZTASÄG — IMÁDSÁG Az egyik első lépés a magány felé egyfajta elindulás. Ha valódi pusztaságba indulnál, valószínűleg repülőre, vonatra vagy kocsiba szállnál, hogy odajuss. Azonban vakok vagyunk a napjainkat megtöltő , kis elindulásokra". Ezek a , kis magányok" gyakran pont ott rejtőznek egy kinyitásra váró ajtó mögött, vagy egy apró utcasarkon, ahol képesek vagyunk megállni szemügyre venni egy fát, ami valahogy túlélte a havat és a városi utca porát. Létezik az autó magánya, amellyel hazatérünk a munkából, amikor egymást érik a lökhárítók egy zsúfolt autópályán. Ez is lehet egy ,elindulási pont" a pusztaság, a csönd, a magány irányába. De kell, hogy a szívünk, értelmünk és lelkünk ráhangolódjon, sóvárogjon utána, tudatában legyen a magány ezen pillanatainak, amiket Isten ad számunkra. Ahhoz, hogy enynyire ráhangolódjunk, az idő el kell veszítse megbabonázó erejét. Isten nevet az időn, mivel ha lelkünk nyitott rá és elérhető számára, ő be tudja hívni, meg tudja változtatni, fel tudja emelni, át tudja formálni egy pi/lanat alatt. Így tud szólni ahhoz, aki autója lökhárítójával hozzápréselődik a többihez: , Én kiviszlek majd a magányba, s ott a szívedhez beszélek" (vö. Oz 2,16)." Nincs magány csönd nélkül. Való igaz, a csönd néha a beszéd hiánya — de mindig a figyelem tevékenysége. A Zaj puszta hiánya (melyben nincs meg az Isten hangja iránti figyelem) nem csönd. Egy zajokkal és hangokkal teli nap lehet csöndes nap, ha a zajok Isten jelenlétének visszhangjává : A könyvben szereplő bibliai idézetek a Szent István Társulat fordítását és számozását követik. A kivételeket külön föltüntetjük. A szerző gyakran a szentírási igehely elhagyásával szabadon idézi a szöveget, ilyen esetekben a gördülékenység érdekében a referenciákat a fordításban sem szerepeltetjük. (4 ford.) 15
