Oldal 15 [15]
OCR
PUSZTINYA a lélek minden egyes személyben Kedvesének arcat fogja megpillantani. A vendégszeretet mély és valóságos lesz, mert a csöndes szív szerető szív, és a szerető szív menedék a világ számára. Ez a fajta csönd nem a monostorok vagy rendházak kizárólagos előjoga. Ez a fajta egyszerű, imádságos csönd képes mindenki csöndjévé válni, és azzá is kell váljon. Minden istenszerető keresztényhez hozzátartozik, minden zsidóhoz, aki meghallotta szívében Isten hangjának visszhangját a prófétákban, mindenkihez, akinek a lelke megelevenedik attól, hogy az igazságot kutatja, Istent keresi. Mert ahol zaj van — belső zaj és zavarodottság —, Isten nincs ott! A pusztaság, csönd és magány nem feltétlenül helyek, hanem az értelem és a szív állapotai. Ezek a pusztaságok megtalálhatók a városok közepén és életünk mindennapjaiban. Csak keresnünk kell őket, és fel kell ismernünk, milyen hihetetlenül rájuk szorulunk. Lesznek kis magányok, aprócska pusztaságok, csöppnyi csöndtavacskák, de a magukban hordott tapasztalat, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk beleengedni magunkat, lehet olyannyira mámorító és szent, mintha maga az egyetlen Isten lépne be hozzánk. Mivel Isten az, aki a magányt, a pusztaságokat és a csöndeket megszenteli. Gondolj az esti séta magányára a metrótól vagy busztól hazáig, amikor az utcák csöndesebbek, és kevesebb a járóke16. Gondolj a magányra, mely fogad téged, amikor belépsz a szobádba, hogy lecseréld az irodai vagy munkaruhádat kényelmesebb, otthoni viseletre. Gondolj a háziasszony magányára, aki egyedül leül egy csésze kávéra a konyhában, mielőtt belefogna napi munkájába. Gondolj azokra a magányokra, melyeket a takarítás, a vasalás, a varrás oly szerény munkái lehetővé tesznek. 14
