Oldal 13 [13]
OCR
PUSZTINYA Ugyanakkor ez a tudományos világ egy lelki megújulással karöltve arra hívja az embert (a teremtés középpontját), hogy , Isten gyermekeinek szabadságát" korábban alig-alig ismert módon fapasztalja meg. Marmost az ember képes találkozni a valósággal, és valóban fel tud emelkedni annak legsajátabb forrásához — a kezdet nélküli Kezdethez. Mivel az ember misztériuma a világ, a természet, a technológia és a városiasodás közepette lényegében Isteni Misztérium. Isten még mindig a kereszten tárja fel magát a mi tudományos, technológiavezérelt civilizációnknak. Ő egyszerre közeli és távoli. Rendszerint azon keresztül tárja fel önmagát, ami nem önmaga, hogy még a modern ember is fel tudja ismerni az igazság teljességét — Isten képmása megnyilvánul a világban és annak időhöz kötöttségében. De meg kell értenünk, hogy ez a Misztérium mindenekelőtt nem önmagában a világban található meg. Azoknak az embereknek a szívében lelhető fel és ragadható meg, akik keresik őt, akik nem tagadják a létezését. Mivel az ember alapvetően lelki teremtmény — nyitott az isteni abszolút mivoltára —, így vagy úgy, de soha nem elégszik meg az egész teremtett valósággal. A természet nem isteni. Csak Isten jele, egy kiáltás Isten felé. Különösnek tűnhet ezt kimondani, de ami képes segíteni a modern embert, hogy megtalálja a választ saját misztérium-mivoltára és annak misztériumára, akinek képmására teremtetett, az a csönd és a magány — egyszóval a pusztaság. A modern embernek erre jobban szüksége van, mint a régi idők remetéinek. Ha Krisztusról akarunk tanúságot tenni korunk piacterén, mely folyamatosan igényt támaszt egész személyünkre, csöndre van szükségünk. Ha folyton elérhetők akarunk lenI2
