Oldal 12 [12]
OCR
I. fejezet CSÖND — PUSZTASÁG — IMÁDSÁG SS Dan Herr, a Critic laptulajdonosa, egyszer azt mondta: ,,Lelkigyakorlat? Kizärt. [...] Pusztasäg? Az jöhet!” Talän kicsit öntelt vagyok, de úgy vélem, ezt a finom kis célzást reszben nekem szánta. Viszont az észak-amerikai kontinensen nem túl sokakról van tudomásom saját magamon kívül, akik pusztaságokról írnak, vagy kivonulnak oda. Az elmúlt néhány évben igen sokat beszélek és írok csöndről, magányról és pusztaságról, és folytatom a róluk való írást, mert úgy vélem, hogy elengedhetetlenül fontosak növekvő, változó, technológiavezérelt és városias civilizációnk számára. Nyilvánvaló, hogy az emberiség számos problémával néz szembe, illetve még többel kell majd szembenéznie, s ezek a gondok minden ember lelkét mélyen felkavarják. Ugyanennyire bizonyos, hogy nem lehet, nem szabad elutasítanunk az új, különös, kalandokkal teli és félelmetes világot, mely előttünk feltárul, sőt már velünk van. Különösen mi, keresztények nem tehetjük meg ezt, mert Krisztus belebocsátkozott ebbe a világba, mi pedig az ő népe vagyunk, az ő teste. Így mi is, hozzá hasonlóan, a számítógépeknek és a kibernetikának ezen világához tartozunk, mely napról napra egyre hatalmasabb problémákat állít értelmünk, szívünk és lelkünk elé. Mivel a tudomány egyre gyorsabban halad, sokkal gyorsabban, mint amit a ma embere — vagy akár a holnap embere — képes megragadni, megérteni vagy megemészteni. II
