Oldal 9 [9]
OCR
BEVEZETŐ MIÉRT A TUDOMÁNYTÖRTÉNET? ove Mesék a kriptából alcímmel jelent meg nemrégiben egy rendkívül inspiratív múzeumelméleti kötet, ami a múzeumi raktárak változó jelentését vizsgálja. A tanulmánygyűjtemény - egy londoni konferencia előadásai nyomán - válaszként született arra a korántsem elszigetelt felvetésre, hogy a múzeumok milyen jogon s miért őriznek töménytelen mennyiségű tárgyat, ha azoknak csak pár százalékát mutatják be. A szerkesztők jellemző kiindulópontként a Victoria és Albert Múzeum indiai gyűjteményével kapcsolatban 1987/88-ban kirobbant vitát hozzák fel példaként. Balraj Khanna, az Indiában született, Angliában alkotó képzőművész azzal vádolta az indiai művészet Indián kívüli legnagyobb gyűjteményével rendelkező tekintélyes intézményt, hogy ha , nem tudják örökségünket bemutatni, inkább adják vissza nekünk". Szavai hatalmas, az indiai parlamentig gyűrűződő vitát gerjesztettek. A morális vádként artikulált felvetés — így a kötet szerkesztői — azt a reduktív álláspontot testesíti meg, miszerint a múzeum funkciója a bemutatás. Ha gyűjteményének nagy részét, többségét raktáraiban elzárva tartja, akkor nem teljesíti feladatát. Sokaknak kérdéses, hogy mi a szerepe a gyűjteménynek, miért tartanak annyi tárgyat, mikor nem tudják mindet bemutatni. Egyáltalán: Mi történik amúzeumban? Mi van a falak mögött, mi folyik a közönség számára láthatatlan raktárakban? Mit , csinálnak" az elraktározott tárgyak? A Mikjam Brusius és Kavita Singh által szerkesztett kötet (2018) a múzeumi világnak ezt a sötétben lévő oldalát állítja előtérbe. Kezdve azon, hogy a múzeum épülete nemcsak kiállítótér, hanem a gyűjtemények tárolóhelye, a tanulmányok a múzeumi megőrzés - a raktárak — torténetét, gazdaságát, politikumát, sőt poétikáját tárgyalják, s elemzik azokat a változó viszonyokat, ahogy a raktározás technikai-technológiai, funkcionális, episztemológiai értelemben a különböző múzeumokban érvényre jut. Ez a kötet szintén valamiféle híradást próbál nyújtani viszonylag ismeretlen múzeumi dolgokról, noha nem kifejezetten a raktárakról, a látható és láthatatlan ellentétéről szól. Közvetve ugyan ezeket is érinti, a , kripta mélyét" azonban inkább a múlt rejtett oldalaként fogja föl, ami a múzeumok lényegéhez éppúgy hozzá tartozik, mint az, ahogyan a mindenkori jelen időben megnyilvánulnak. Az előzmények, a kiforratlan kezdetek megismerése, a múzeumi múltból vett információk mindig tanulságul szolgálnak a jelenben kitűzött célok megfogalmazásában, avagy érvényre jutnak mint belső - nem ritkán
