Page 10 [10]
OCR
8 ÉLETREFORM-MOZGALMAK különböző okkultezoterikus háttérrel rendelkező újvallásos mozgalmakat. Mindamellett maga az életreform is egyfajta reformvallásként értékelhető, akárcsak a vegetarianizmus irányzata (Linse, 2001; Baader, 2007). A teozófia és antropozófia pedig bár vallásos mozgalmak, de kapcsolódnak az életreformhoz szorosan kapcsolódó reformpedagógiai mozgalomhoz is. Az életreform-mozgalom szoros összefüggést mutat a reformpedagógiai mozgalommal, amelynek esetében először Jürgen Oelkers (1992) hívta fel a figyelmet arra, hogy az nem tekinthető egységes, önálló, originális elméletet és gyakorlatot megteremtő mozgalomnak, mert nézetei leginkább a felvilágosodás gondolatvilágából és az újkori pedagógia elképzeléseiből táplálkoznak. Viszont kiemelte, hogy egyértelműen újat hoz a reformpedagógia egy sajátos gyermekszemlélet, a gyermek , stilizált képének" megteremtésében, illetve, hogy a századfordulón megjelenő életreform-mozgalmak hatással voltak a különféle pedagógiai kísérletekre és reformgondolatokra. Emiatt Oelkers arra jutott, hogy a pedagégiai reformmozgalom szoros összefüggésben fejlődött és szinkronban állt a 19. század végén kibontakozó antimodernista törekvésekkel, és emiatt csak ezekkel az életreformtörekvésekkel együtt vizsgálható (Oelkers, 1992). Ehrenhard Skiera 2002-ben megjelent tanulmányában a reformpedagógia meghatározásában a következőket emelte ki: , A reformpedagógia az iskolára vonatkozó olyan kísérletnek tekinthető, amely radikálisan szakít a »régi iskola« képével, annak tekintélyelvű, korlátozó, életidegen elemeivel, és helyette az ezzel szemben álló olyan súj iskolax megvalósulásához nyújt segítséget, amelynek működését az alábbi pedagógiai motívumok jellemzik: gyermekközpontúság; a tanulói aktivitás, kreativitás, életközeliség szempontjainak figyelembevételére törekvő tanulási formák kialakításának igénye; a gyermeki érdeklődés és gyermeki szükségletek előtérbe helyezése; az iskola mint életközösség, a kooperatív, tudatos és felelősségteljes élet és tanulás helyszínére, a teljes gyermeki személyiség fejlesztésére, a steljes emberx nevelésére irányuló törekvések. A meghatározás történeti szempontból azokra a reformkísérletekre vonatkozik, amelyek különböző módszertani irányzatok (művészetpedagógiai mozgalom, munkaiskola, élményre alapozott oktatás és mások) és sajátos iskolaalakzatok (Landerziehungsheim, Montessori, Waldorf, Jenaplan, Freinet, Dalton-Plan &s mäs) formäjäban egy adott időszakban megjelennek; rendszerezési szempontból nézve az iskola humanizálására irányuló olyan permanens programok megvalósulását jelentik, amelyek esetében nem feltétlenül szükséges, hogy annak történelmi előzménye legyen (természetesen alkalomadtán ennek megléte vizsgálható)" (Skiera, 2002, pp. 173-174). Az 1990-es évek közepétől jelentek meg az első kutatások, melyek a reformpedagógia és az életreform-mozgalmak viszonyát, a mozgalmak kölcsönhatását nemzetközi társadalomtörténeti, recepciós és hatástörténeti kontextusba helyezve,
