Seite 20 [20]
OCR
SÁNTHA ÁGNES Ami a felsőoktatási intézmény szereplőinek hozzáállást illeti, egyetemi hallgatótársait és oktatóit nem avatta be helyzetébe, így teljes bizonyossággal nem állítható, hogy azok hozzáállása támogató lett volna a továbbtanulás kérdésében. Ám Lilla úgy érzékelte, hogy amennyiben egyáltalán felmerült volna benne a folytatás lehetősége, úgy legtöbb tanára minden bizonnyal kiállt volna mellette és engedményeket tett volna az óralátogatási kötelezettségek alóli részleges felszabadítás formájában. Társai támogatására is számíthatott (volna), annak ellenére, hogy családosként nem tudott volna a közösség ,teljes jogú" tagjává válni, az egyetemen kívüli tevékenységekben részt venni, hiszen mindig a családot helyezte az első helyre. Azonban szaktársainak segítségét nem szerette volna igénybe venni. Hangsúlyozza, hogy nem a támogatás hiánya volt a döntő abban az elhatározásában, hogy a családot választja, és lemond a tanulmányokról. Sokkal inkább értékrendi kérdésre hivatkozik: arra, hogy a kisgyermek számára az anya kizárólagos jelenléte kulcsfontosságú, ő a gyermeknevelés elsődleges szereplője, és ebben teljes odafigyeléssel akart részt vállalni. A tanulás vagy család kérdésében számára nem létezett kompromisszum, még akkor sem, ha ezt a döntési helyzetet krízisként élte meg. , Egyik szemem sírt, a másik pedig nevetett, egyet azonban tudtam: nem szeretném és nem is tudnám ezt így folytatni, ezért még melegében abbahagyom, és a fókuszt a babára meg az új helyZetre terelem." A nemi szerepek hagyományos felfogása magyarázza, hogy Lilla a családja mellett döntött, a feleség és családanya szerepét nemcsak elsődleges, hanem egyetlen szerepének fogadva el. Véleménye szerint a család és a tanulás nem fér meg egymás mellett, hiszen az életút szakaszainak természetes sorrendje a tanulás, a munkavállalás, majd a családalapítás. Noha ez a sorrend az ő esetében felcserélődött, a megoldás nem az, hogy mindkettőt egyszerre próbálja vállalni, egyiket sem tudva tökéletesen végezni. Meglátása szerint egyszerre gyermeket nevelni és tanulni kivitelezhetetlen. Egy ilyen helyzet két szempontból is káros. Egyrészt a családja kárát látta volna a tanulásnak, másrészt folyamatos lelkiismeret-furdalása miatt tanulmányi kötelezettségeinek sem tudott volna eleget tenni, otthoni teendői zavarták volna az odafigyelésben. Továbbá maximalizmusa nem engedte volna meg, hogy visszavegyen az önmagával szembeni igényességéből, és megelégedjen egy gyengébb tanulmányi eredménnyel. , Nagy terveim és álmaim voltak, és sok időbe telt, mire ezt úgymond fel tudtam »dolgoznix és elengedni valamennyire. Világ életemben maximalista voltam, és ha kellett, én éjszakába nyúlóan is fent maradtam és csak tanultam és csak tanultam, mondtam fel a leckét, ha elhibáztam egyetlen egy szót is, elölről kezdtem az egészet... egyszóval már betegesen maximalista voltam, és hazudnék, ha nem azt éreztem volna, hogy: »Most pofara estel nagyon!«” +18 +
